2013. július 14., vasárnap
2013. július 12., péntek
Graduation
A nap legrosszabb hírei:
- 10-est kaptam, nem 12-est
- Nem kapok pólót azért, mert van Picture of the day-es legjobb képem, mert nem csak ennek a két hétnek, hanem a következő 1 hónap kurzusainak is összesítve lesz egy nyertese, és majd gondolom az kapja.
- Elfogyott a kartoffelsalat-om.
A nap legjobb hírei:
- az én examom lett a legjobb, még így is.
- A városismereti versenyben másodikok lettünk, és ezért kaptam egy stresszlabdát, meg egy tollat, de a stresszlabda agy alakú, és ezt elcseréltem egy sráccal, aki meg nyert, és pólót kapott. Agyat pólóért, korrekt. Szóval eddig még csak egy papírt szereztem, amit beválthatok pólóra, de már mindjárt lesz pólóm.
- Van még keksz, és Masha-tól kaptam névnapomra csokit. A csehek mondták, hogy Nora napjuk nekik is van, úgyhogy boldog névnapot.Kár, hogy ez 8-án volt, és ezzel teljesen összezavartak, mert én amúgy is mindig elfelejtem a névnapom, és így sikerült teljesen összezavarni a dátumrendszeremet az agyamban. Egy pillanatra elhittem, hogy 8-án van a névnapom. Na midnegy, szóval ezt a beszélgetést hallotta, és gondolom ezért vett nekem egy adag csokit.
Ma szörföztem. igeeen a tengerben benne. nagyon király volt. Valójában fél napot gondolkodtam rajta. Irmantas és Arnold mondták, hogy mennek surfingelni graduation után. Először kiestek a szemgolyóim, amikor mondták, mennyiért, de aztán végiggondolva 1,5 óráért, felszereléssel annyira nem tűnt soknak. Eleinte megpróbáltam üzletelni, hogy adok photoshop órát, ő ad fél óra szörfidőt, de ez nem így megy sajna.
Aztán mivel úgy ítéltem meg, hogy takarékosan bántam a kajavásárlással, és még mindig van egy rakat pénzem, ez belefér. Nem mertem átszámolni magyar forintba, jobb ez így mindenkinek.
Az idő tökéletes volt. Azt hinné az ember, hogy szélcsend van, de nagyon is volt szél a vízen. ráadásul tökéletes idő volt nekünk kezdőknek. én egy 4 m^2es vitorlát vagy mit kaptam, a fiúk 4,5m^2-t.
Én már abban elfáradtam, hogy lehordtuk a partra a cuccokat (nem is gondoltam, hogy egyedül elbírom a vitorlát). Tökmenő ruci volt rajtam, olyan búváros fekete testheztapadó, tudom, hogy van rá egy szakszó, de most nem érdekel.
Az első 10 perc nehéz volt, de utána suhantam, szó szerint. Párszor beleestem, párszor fél méterre egy medúzától, majd aggódóan kérdeztem az oktatót, hogy meghalok-e, ha az ott megcsíp (ez amúgy hülye kérdés volt, mert a tenyerem volt csak csupasz, meg a nyakam, szóval viszonylag nehezen tudna megcsípni).
Mondta, hogy ezek nem bántanak, a nagy narancssárgák esetleg egy picit, de ne féljek. VAN NAGY NARANCSSSÁRGA IS???? ááá.
Mivel őstehetség voltam (höhö) megtanítottak fordulni is viszonylag hamar, és így már beljebb merészkedhettem, mert vissza tudok fordulni, és nem csak egy irányba menni. Fordulás közben baromi könnyű leesni, mert el kell lépni a középponttól, hogy a vitorlát meg lehessen forgatni, és akkor értelemszerűen nehezebb megtartani magam. Na és akkor találkoztam egy nagy narancssárga medúzával, szerencsére tisztes távolból. De attól még para volt, jóvan?
A szél az első fél órában csendes volt, éppen csak lökdösött minket, de aztán amikor már ügyesek voltunk, feltámadt, és tudtunk hasítani. Mintha hozzánk igazodott volna.
3-4 oktató is a vízben volt, és kifelé menet megdicsértek, hogy király vagyok. Nem akarták elhinni, hogy először tolom.
Amúgy érzésre az egyik gyógytornás gyakorlatomra emlékeztetett, amikor egy ilyen cuccon kell állni (lenit kép).
Akkoriban elég sokat csináltam, lehet ez segített.
Miután lehámoztam magamról a fekete rucit, a két cseh Tomas ott ültek a padon. mivel benyeltem egy kis tengervizet, irgalmatlan szomjas voltam, és hát jó csehek lévén csak sörük volt, einstandoltam az egyik sörüket. Benyomtam egy kisdoboz csajsört (2,3% alkoholtartam limonádéval), és akkorát böfögtem, hogy még a fiúk is zavarba jöttek :D
kegyetlenül szomjas voltam, gyakorlatilag bármit megittam volna, mostmár értem, értem, miért nem szabad inni a tengerből.
Aztán mostmár a menő ruci nélkül mentünk a vízbe panicsikolni, így már azért hidegebb volt, de még mindig kellemes. Nagyon kimerítő volt 1.5 órán keresztül tartani a vitorlát, meg felmászni a deszkára, felhúzni a vitorlát esés után, szóval áldottuk az eget, hogy kocsival jöttünk.
Este a változatosság kedvéért parti. Hamar haza akarok jönni, mert rendbe kell hoznom reggelre a szobát.
Délután kettőkör emg már megy a buszom.
Ja, a graduation, egészen mellékes a szörf mellett. Szóval ma órák helyett prezentációk voltak hivatalosan, de nekünk ez azt jelentette, hogy játszottunk, versenyeztünk a játékainkkal.
Michael, a tanárunk vett egy nagy doboz csokit. A doboz körbe-körbe mászkált, persze nálunk időzött a legtöbbet. Aztán jött a vonalkövető verseny, meg az object avoiding verseny, végül egymásnak eresztettük a robotokat, touch sensorokkal irányítottuk, és katapulttal lövöldöztük egymás robotját.
A csapatnevünk Lemonnal nagyon kreatívan Candy Girls lett.
Aztán átvonultunk a common house-ba, ahol a graduation volt. kaptam szép ződ mappát benne a diplomámmal xD kár, hogy nem 12-es van beleírva, de azért így sem rossz. (továbbra sem értem, miért kellene fejből tudnom, hogy hány*hány karakteres a robot kijelzője)
- 10-est kaptam, nem 12-est
- Nem kapok pólót azért, mert van Picture of the day-es legjobb képem, mert nem csak ennek a két hétnek, hanem a következő 1 hónap kurzusainak is összesítve lesz egy nyertese, és majd gondolom az kapja.
- Elfogyott a kartoffelsalat-om.
A nap legjobb hírei:
- az én examom lett a legjobb, még így is.
- A városismereti versenyben másodikok lettünk, és ezért kaptam egy stresszlabdát, meg egy tollat, de a stresszlabda agy alakú, és ezt elcseréltem egy sráccal, aki meg nyert, és pólót kapott. Agyat pólóért, korrekt. Szóval eddig még csak egy papírt szereztem, amit beválthatok pólóra, de már mindjárt lesz pólóm.
- Van még keksz, és Masha-tól kaptam névnapomra csokit. A csehek mondták, hogy Nora napjuk nekik is van, úgyhogy boldog névnapot.Kár, hogy ez 8-án volt, és ezzel teljesen összezavartak, mert én amúgy is mindig elfelejtem a névnapom, és így sikerült teljesen összezavarni a dátumrendszeremet az agyamban. Egy pillanatra elhittem, hogy 8-án van a névnapom. Na midnegy, szóval ezt a beszélgetést hallotta, és gondolom ezért vett nekem egy adag csokit.
Ma szörföztem. igeeen a tengerben benne. nagyon király volt. Valójában fél napot gondolkodtam rajta. Irmantas és Arnold mondták, hogy mennek surfingelni graduation után. Először kiestek a szemgolyóim, amikor mondták, mennyiért, de aztán végiggondolva 1,5 óráért, felszereléssel annyira nem tűnt soknak. Eleinte megpróbáltam üzletelni, hogy adok photoshop órát, ő ad fél óra szörfidőt, de ez nem így megy sajna.
Aztán mivel úgy ítéltem meg, hogy takarékosan bántam a kajavásárlással, és még mindig van egy rakat pénzem, ez belefér. Nem mertem átszámolni magyar forintba, jobb ez így mindenkinek.
Az idő tökéletes volt. Azt hinné az ember, hogy szélcsend van, de nagyon is volt szél a vízen. ráadásul tökéletes idő volt nekünk kezdőknek. én egy 4 m^2es vitorlát vagy mit kaptam, a fiúk 4,5m^2-t.
Én már abban elfáradtam, hogy lehordtuk a partra a cuccokat (nem is gondoltam, hogy egyedül elbírom a vitorlát). Tökmenő ruci volt rajtam, olyan búváros fekete testheztapadó, tudom, hogy van rá egy szakszó, de most nem érdekel.
Az első 10 perc nehéz volt, de utána suhantam, szó szerint. Párszor beleestem, párszor fél méterre egy medúzától, majd aggódóan kérdeztem az oktatót, hogy meghalok-e, ha az ott megcsíp (ez amúgy hülye kérdés volt, mert a tenyerem volt csak csupasz, meg a nyakam, szóval viszonylag nehezen tudna megcsípni).
Mondta, hogy ezek nem bántanak, a nagy narancssárgák esetleg egy picit, de ne féljek. VAN NAGY NARANCSSSÁRGA IS???? ááá.
Mivel őstehetség voltam (höhö) megtanítottak fordulni is viszonylag hamar, és így már beljebb merészkedhettem, mert vissza tudok fordulni, és nem csak egy irányba menni. Fordulás közben baromi könnyű leesni, mert el kell lépni a középponttól, hogy a vitorlát meg lehessen forgatni, és akkor értelemszerűen nehezebb megtartani magam. Na és akkor találkoztam egy nagy narancssárga medúzával, szerencsére tisztes távolból. De attól még para volt, jóvan?
A szél az első fél órában csendes volt, éppen csak lökdösött minket, de aztán amikor már ügyesek voltunk, feltámadt, és tudtunk hasítani. Mintha hozzánk igazodott volna.
3-4 oktató is a vízben volt, és kifelé menet megdicsértek, hogy király vagyok. Nem akarták elhinni, hogy először tolom.
Amúgy érzésre az egyik gyógytornás gyakorlatomra emlékeztetett, amikor egy ilyen cuccon kell állni (lenit kép).
Akkoriban elég sokat csináltam, lehet ez segített.
Miután lehámoztam magamról a fekete rucit, a két cseh Tomas ott ültek a padon. mivel benyeltem egy kis tengervizet, irgalmatlan szomjas voltam, és hát jó csehek lévén csak sörük volt, einstandoltam az egyik sörüket. Benyomtam egy kisdoboz csajsört (2,3% alkoholtartam limonádéval), és akkorát böfögtem, hogy még a fiúk is zavarba jöttek :D
kegyetlenül szomjas voltam, gyakorlatilag bármit megittam volna, mostmár értem, értem, miért nem szabad inni a tengerből.
Aztán mostmár a menő ruci nélkül mentünk a vízbe panicsikolni, így már azért hidegebb volt, de még mindig kellemes. Nagyon kimerítő volt 1.5 órán keresztül tartani a vitorlát, meg felmászni a deszkára, felhúzni a vitorlát esés után, szóval áldottuk az eget, hogy kocsival jöttünk.
Este a változatosság kedvéért parti. Hamar haza akarok jönni, mert rendbe kell hoznom reggelre a szobát.
Délután kettőkör emg már megy a buszom.
Ja, a graduation, egészen mellékes a szörf mellett. Szóval ma órák helyett prezentációk voltak hivatalosan, de nekünk ez azt jelentette, hogy játszottunk, versenyeztünk a játékainkkal.
Michael, a tanárunk vett egy nagy doboz csokit. A doboz körbe-körbe mászkált, persze nálunk időzött a legtöbbet. Aztán jött a vonalkövető verseny, meg az object avoiding verseny, végül egymásnak eresztettük a robotokat, touch sensorokkal irányítottuk, és katapulttal lövöldöztük egymás robotját.
A csapatnevünk Lemonnal nagyon kreatívan Candy Girls lett.
Lorenzo robotja, és az akadályelkerülés vonalkövetéssel.
Katapultos gyilkolászás (igen, ilyen rövid kábellel nem volt vicces)
Akit eltalált a labda, az a robot kiesik, ezt a versenyt megnyertük.
Candy Girls Team - én is egy robot vagyok szenzorokkal
Michael, a tanár, pillanatnyi állás... a vonalkövetésnél csak egy csapat volt nálunk gyorsabb
( a másik táblán is voltak még csapatok :P)
Aztán átvonultunk a common house-ba, ahol a graduation volt. kaptam szép ződ mappát benne a diplomámmal xD kár, hogy nem 12-es van beleírva, de azért így sem rossz. (továbbra sem értem, miért kellene fejből tudnom, hogy hány*hány karakteres a robot kijelzője)
2013. július 11., csütörtök
KillerMachine
Ma katapultot építettünk a robothoz, tovább tökéletesítettük a vonalkövetést, akadályelkerülést.
Hiába maradtam fent sokáig nem sokra jutottam a blútusszal, se a kamerákkal. Szinte teljesen biztos, hogy ezekkel az őskövületekkel nem kompatibilis az én laptopom, mert gyakorlatilag senkinek sem működött.
Miközben a vizsgára tanultam, teljesen triviális dolgok megtanulására nem tudtam a figyelmem 100%-át fordítani. Így előfordulhat, hogy a 42 kérdésből 3-4 hibapontom lesz apróságok miatt Pl.:
int number= 5;
System.out.println(number++);
(mit ír ki vajon)
A csel az, hogy van ++number is.
ebből csak annyira emlékszem, hogy először kiírja, aztán növeli, remélem, jót jelöltem. Az ilyen dolgokkal nem szoktam foglalkozni, ha valamit nem tudok, kipróbálom 3.3453453 másodperc alatt, hogy akkor most mi van. Nem szeretek olyan dolgokat megtanulni, amit nem kell tudni. Szóval egyáltalán nem gyakorlatias dolgokat kérdeztek a tesztben.
Szó mi szó, annyira nem tetszett ez a számonkérés, mert nagyon könnyen el tudom szórni a pontokat, ahelyett, hogy egy majdnem hibátlant írjak. Jó, értem én, alaposnak kéne lenni, nem pedig addig püfölni egy programot, míg az nem működik. De azért valljuk be, hogy egy 5 kredites tárgynak megfelelő vizsgának ez harmatgyenge volt, főleg a bme-n. És a 2-3 óra tanulás egy 5 kredites vizsgára nem volt éppen megerőltető, és ez így is ingyenkredit, akárhányast kapok.
Nagyon elcseszett osztályozási rendszerük van.
Hiába maradtam fent sokáig nem sokra jutottam a blútusszal, se a kamerákkal. Szinte teljesen biztos, hogy ezekkel az őskövületekkel nem kompatibilis az én laptopom, mert gyakorlatilag senkinek sem működött.
Miközben a vizsgára tanultam, teljesen triviális dolgok megtanulására nem tudtam a figyelmem 100%-át fordítani. Így előfordulhat, hogy a 42 kérdésből 3-4 hibapontom lesz apróságok miatt Pl.:
int number= 5;
System.out.println(number++);
(mit ír ki vajon)
A csel az, hogy van ++number is.
ebből csak annyira emlékszem, hogy először kiírja, aztán növeli, remélem, jót jelöltem. Az ilyen dolgokkal nem szoktam foglalkozni, ha valamit nem tudok, kipróbálom 3.3453453 másodperc alatt, hogy akkor most mi van. Nem szeretek olyan dolgokat megtanulni, amit nem kell tudni. Szóval egyáltalán nem gyakorlatias dolgokat kérdeztek a tesztben.
Szó mi szó, annyira nem tetszett ez a számonkérés, mert nagyon könnyen el tudom szórni a pontokat, ahelyett, hogy egy majdnem hibátlant írjak. Jó, értem én, alaposnak kéne lenni, nem pedig addig püfölni egy programot, míg az nem működik. De azért valljuk be, hogy egy 5 kredites tárgynak megfelelő vizsgának ez harmatgyenge volt, főleg a bme-n. És a 2-3 óra tanulás egy 5 kredites vizsgára nem volt éppen megerőltető, és ez így is ingyenkredit, akárhányast kapok.
Nagyon elcseszett osztályozási rendszerük van.
12: For an excellent performance.
10: For a very good performance.
7: For a good performance.
4: For a fair performance.
02: For an adequate performance.
00: For an inadequate performance.
-3: For an unacceptable performance.
Amint látszik 7 fokozatú, bár érdemben csak 5. Kevesebb, mint 24 óra múlva kiderül mi van, de 10-esnél rosszabbat nehezen kapok szerintem.
2013. július 10., szerda
What!?
Nagyjából fél éve csinálok magamból hülyét azzal, hogy külső monitort cipelek magammal az egyetemre, meg mindenhova, ahova laptop kell. Erre ma visszatért a kép a monitoromra... ideiglenesen. Aztán megint eltűnt. Éééés most megint van. De ha holnap nem viszek magammal külső monitort iskolába, tuti nem lesz kép megint, és akkor gyalogolhatok 50 métert, és lépcsőzhetek két emeletet és liftezhetek négy emeletet a monitoromért... Ohh, de nehéz az élet.
Most kezdem átnézni az összes tananyagot, és abbahagyom ezt a bejegyzést, mert kezdek olyanná válni, mint az idegesítő facebooktinik, akik azt is megosztják, ha egy muslinca belerepül a száradóban lévő rózsaszín körömlakkjukba, és emiatt újra le kell lakkozni a körmüket.
Most kezdem átnézni az összes tananyagot, és abbahagyom ezt a bejegyzést, mert kezdek olyanná válni, mint az idegesítő facebooktinik, akik azt is megosztják, ha egy muslinca belerepül a száradóban lévő rózsaszín körömlakkjukba, és emiatt újra le kell lakkozni a körmüket.
Purc
Húdemocskosultelezabáltammagam... De előbb nézzük a nap elejét.
Mielőtt akárki akármit csinál:
https://www.facebook.com/VIASummerSchool?fref=ts
erre a linkre kattintva lájkoljátok a képemet, mert akarok VIA Summerschoolos pólót. Köszcsykee
van még kép, amin szereplek, meg amit csináltam, de szerintem ennek van a legtöbb esélye a nyerésre.
Mivel észleltem, hogy gyakorlatilag nem lehet késni az óráról, mert nincs bent a tanár, vagyis bent van, csak a JAVA programozáson, és a Lego-s részlegre nem igazán szokott átjönni, ezért hiába énekelte nekem Kurt Cobain hajnali 8:37-kor, hogy:
Where do bad folks go when they die
They don't go to heaven where the angels fly
Go to a lake of fire and fry
Még az sem motivált, hogy ha nem kelek fel, akkor a dal szerint a lake of fire-be kerülök, ha meghalok, így 9:21 körül sikerült beesni, de eléggé hézagosan voltunk. Lemonnal elcsesztük az egész délelőttöt, egy while looppal vacakoltunk 4-5 órán át (közben sétáltunk, ebédeltünk, kávéztünk, vettünk kekszet), de nem működött végül, amit akartunk. Valójában megint össze vissza csináltunk mindent, aztán amikor nem működött, akkor arra jutottunk, hogy ez csak extra lenne a vonalkövetéshez, úgyhogy tökmindegy.
Nagyon laza hangulat volt, beszélgettem a sri lankai sráccal, mondtam, hogy annyit tudok sri lankáról, hogy volt ott cunami, és india mellett egy sziget. Sértődötten mondta, hogy a cunami 2004-ben volt, és nem vagyok túl naprakész. Viszont ő még googlemapssal se nagyon találta meg magyarországot, úgyhogy mondtam neki, hogy shut up.
Éppen arról beszéltünk, hogy akkor most mi van, a vonalkövetés többé kevésbé megvan, az akadálykerülgetés már necces, de még van két nap megcsinálni. Aztán jött a hidegzuhany, a tanár írt emailt ( 3 teremmel odébbról), hogy van final assignment, és a szokásos blabla, hogy ha belekérdezek a kódba és nem tudod, akkor megbuktatlak, szóval ne kopizzá' a netről semmi hülyeséget, mert megbánod.
Én realizáltam, hogy holnap 1től írom a vizsgát, és nagy betűkkel odaírta, hogy dont be late (nem nekem, remélem). Ráadásul szereztem lego nxt webcamot, és utalt rá, hogy mennyire jó lenne, ha pénteken diplomaátadó (ikszdé, hogy lehet ezt diplomaosztónak hívni, csak 2 hétig baromkodtunk) ünnepségen, ahol minden csoport bemutatja, hogy mit csinált, akkor az egyik robotra, pl a miénkre rá lenne szerelve ez az amúgy rohadtul drága webcam, és akkor projectoron menne, hogy mit lát a robot, és akkor mi lennénk a legkirályabb csoport. Volt még, pár ötlet, pl laptopról blútússzal, a nyilakkal vezérelni a robotot, mint egy távírányítósautót. Ötletekből nincs hiány, de a legfontosabb feladat, hogy az ultrasonic sensorral érzékelni a másik objektumot (ami lehet egy robot is pl), és egy legókatapulttal lezúzni. (a katapultot egy 3. servo működtetné, a mechanikáját nekünk kell kitalálni).
Szóval az elcseszett délelőtt után realizáltam, hogy lesz éppen elég dolgom. Instant 2-3 napos vizsgaidőszak nem sok alvással. Good.
Közben Rafael írt facebookon, hogy swimming pool-ba megyünk közösen, és az első 10 emebr, aki bekommenteli a nevét, az a kedvezményes ár feléért mehet be. Így lett az, hogy a hivatalosan 50 DKK-s belépő helyett a kedvezményes 40 DKK-s jegy felét, azaz 20 DKK-t fizettem egy atomkirály pancsikolásért. (szauna, ugrókövek - nagyon sok, mindenféle játékok a vízben, amiket még sosem láttam, csúszda - egy, igaz az béna, kinti, benti medencével) kb 800 ft-ért dániában ez nem rossz, azt mondom.
Megint bent voltam 4-ig a classroomban, a blútusz kommunikációt probáltam megoldani a laptopom és a robot agya között, de sajnos nem sikerült, Attól félek, hogy a windows 7-tel nem túl kompatibilis ez a 2008-9-es robot.
Mashaval lesétáltunk a Forum Horsenhez, közben mellettünk mindenki suhant biciklivel, jó érzés volt ezt látni.... mondhatom. Így nekünk egy 20-25 perces séta volt. Túlélhető, de szívesebben gurultam volna.
De a hely nagyon király volt. először ugráltunk az 5 méteres ugrókőről, majd jacuzziztunk, kimentünk a kinti medencébe valami röplabdaszerű valamit játszani, játszottunk az óriási habszivacs játékokkal, szaunáztunk, és tulajdonképpen minden nagyon jó volt.
A dánok a dááánok már megint. na ők nem voltak jó arcok. A jacuzzi használata a következő: 10 percet áztatod magad, utána ki kell takarodni a jacuzziból, mert 10 perc tisztítás jön. Én tökre megörültem, hogy húú dejó üres a jacuzzi, jól belementem, aztán a dán úszómester meg jól kirángatott. Mutatott az órára, hogy minden 10 percben lehet csak bemenni, és még várni kell 1-2 percet, mert most még tisztítás van. Szépen megvártam a medence szélénél állva, bementem, éppen hogy lementem alfába, és ki kellett mennem. Nekem a jacuzzi az minimum 20-30 perc eszméletlen állapotban fetrengés. Aztán Masha behozta a fényképezőgépét, és mondták, hogy itt nem lehet fotózni, mert lehetnek meztelen gyerekek, és miattuk nem lehet fotózni. Hiába kérleltük, hogy csak az ugrókőnél az ugrásokat fotózzuk, és lécci, nemááá kell fészbukra új fotó, és ez annyira király lenne, leszarta az úszómester csajszi, azt mondta nem, ez a szabály, és nem lehet.
Szóval ennyi. Amúgy megértem, hogy nem nagyon lehet fotózkodni, mert a dánok nem egy könnyen zavarba jövő népség, gyakorlatilag csak a medencékben nem pucérkodtak, de a szaunánban, öltözőben, zuhanyzóban meg sem próbálták takargatni magukat. De az úszómester csajsziban annyi rugalmasság sem volt, mint egy darab vasbetonban. (Gondolom, a munkájával játszott volna, szóval érthető)
nah, szóval ezek a dánok furcsák, de ingyenért tanulhatok náluk most, szóval jóarcok.
(Lemon 1000 eurót fizet ezért a legós kurzusért... : o)
Érthető módon óra után, és a pancsikolás előtt nem sok időm volt összekészülni sem, nem hogy enni, és a sok ugrálás, mozgás, vízben ázás után nagyon megéheztem, annyira, hogy még a csemegeuborkás üvegemet is kinyittattam (van ilyen szó?). Körbejártam a környező ajtókat, és randomembereknek mondtam, hogy csá, bocsi, hogy zavarlak, de pancser vagyok, és nem tudom kinyitni a csemegeuborkát, lécci segítsél már, mert éhendöglök. A harmadik srác tudta kinyitni. Az első kettő zavartan visszaadta, hogy bocsi, de én is pancser vagyok, és nem tudom kinyitni.
ÚÚdesok mosatlanom van, a nagy zabálás ezzel jár.
LÁJKOLJATOK :D
sose kértem ilyet senkitől, most az összes lájkomat kérem, ami csak járt volna valaha is az életem során :D
Mielőtt akárki akármit csinál:
https://www.facebook.com/VIASummerSchool?fref=ts
erre a linkre kattintva lájkoljátok a képemet, mert akarok VIA Summerschoolos pólót. Köszcsykee
van még kép, amin szereplek, meg amit csináltam, de szerintem ennek van a legtöbb esélye a nyerésre.
Mivel észleltem, hogy gyakorlatilag nem lehet késni az óráról, mert nincs bent a tanár, vagyis bent van, csak a JAVA programozáson, és a Lego-s részlegre nem igazán szokott átjönni, ezért hiába énekelte nekem Kurt Cobain hajnali 8:37-kor, hogy:
Where do bad folks go when they die
They don't go to heaven where the angels fly
Go to a lake of fire and fry
Még az sem motivált, hogy ha nem kelek fel, akkor a dal szerint a lake of fire-be kerülök, ha meghalok, így 9:21 körül sikerült beesni, de eléggé hézagosan voltunk. Lemonnal elcsesztük az egész délelőttöt, egy while looppal vacakoltunk 4-5 órán át (közben sétáltunk, ebédeltünk, kávéztünk, vettünk kekszet), de nem működött végül, amit akartunk. Valójában megint össze vissza csináltunk mindent, aztán amikor nem működött, akkor arra jutottunk, hogy ez csak extra lenne a vonalkövetéshez, úgyhogy tökmindegy.
Nagyon laza hangulat volt, beszélgettem a sri lankai sráccal, mondtam, hogy annyit tudok sri lankáról, hogy volt ott cunami, és india mellett egy sziget. Sértődötten mondta, hogy a cunami 2004-ben volt, és nem vagyok túl naprakész. Viszont ő még googlemapssal se nagyon találta meg magyarországot, úgyhogy mondtam neki, hogy shut up.
Éppen arról beszéltünk, hogy akkor most mi van, a vonalkövetés többé kevésbé megvan, az akadálykerülgetés már necces, de még van két nap megcsinálni. Aztán jött a hidegzuhany, a tanár írt emailt ( 3 teremmel odébbról), hogy van final assignment, és a szokásos blabla, hogy ha belekérdezek a kódba és nem tudod, akkor megbuktatlak, szóval ne kopizzá' a netről semmi hülyeséget, mert megbánod.
Én realizáltam, hogy holnap 1től írom a vizsgát, és nagy betűkkel odaírta, hogy dont be late (nem nekem, remélem). Ráadásul szereztem lego nxt webcamot, és utalt rá, hogy mennyire jó lenne, ha pénteken diplomaátadó (ikszdé, hogy lehet ezt diplomaosztónak hívni, csak 2 hétig baromkodtunk) ünnepségen, ahol minden csoport bemutatja, hogy mit csinált, akkor az egyik robotra, pl a miénkre rá lenne szerelve ez az amúgy rohadtul drága webcam, és akkor projectoron menne, hogy mit lát a robot, és akkor mi lennénk a legkirályabb csoport. Volt még, pár ötlet, pl laptopról blútússzal, a nyilakkal vezérelni a robotot, mint egy távírányítósautót. Ötletekből nincs hiány, de a legfontosabb feladat, hogy az ultrasonic sensorral érzékelni a másik objektumot (ami lehet egy robot is pl), és egy legókatapulttal lezúzni. (a katapultot egy 3. servo működtetné, a mechanikáját nekünk kell kitalálni).
Szóval az elcseszett délelőtt után realizáltam, hogy lesz éppen elég dolgom. Instant 2-3 napos vizsgaidőszak nem sok alvással. Good.
Közben Rafael írt facebookon, hogy swimming pool-ba megyünk közösen, és az első 10 emebr, aki bekommenteli a nevét, az a kedvezményes ár feléért mehet be. Így lett az, hogy a hivatalosan 50 DKK-s belépő helyett a kedvezményes 40 DKK-s jegy felét, azaz 20 DKK-t fizettem egy atomkirály pancsikolásért. (szauna, ugrókövek - nagyon sok, mindenféle játékok a vízben, amiket még sosem láttam, csúszda - egy, igaz az béna, kinti, benti medencével) kb 800 ft-ért dániában ez nem rossz, azt mondom.
Megint bent voltam 4-ig a classroomban, a blútusz kommunikációt probáltam megoldani a laptopom és a robot agya között, de sajnos nem sikerült, Attól félek, hogy a windows 7-tel nem túl kompatibilis ez a 2008-9-es robot.
Mashaval lesétáltunk a Forum Horsenhez, közben mellettünk mindenki suhant biciklivel, jó érzés volt ezt látni.... mondhatom. Így nekünk egy 20-25 perces séta volt. Túlélhető, de szívesebben gurultam volna.
De a hely nagyon király volt. először ugráltunk az 5 méteres ugrókőről, majd jacuzziztunk, kimentünk a kinti medencébe valami röplabdaszerű valamit játszani, játszottunk az óriási habszivacs játékokkal, szaunáztunk, és tulajdonképpen minden nagyon jó volt.
A dánok a dááánok már megint. na ők nem voltak jó arcok. A jacuzzi használata a következő: 10 percet áztatod magad, utána ki kell takarodni a jacuzziból, mert 10 perc tisztítás jön. Én tökre megörültem, hogy húú dejó üres a jacuzzi, jól belementem, aztán a dán úszómester meg jól kirángatott. Mutatott az órára, hogy minden 10 percben lehet csak bemenni, és még várni kell 1-2 percet, mert most még tisztítás van. Szépen megvártam a medence szélénél állva, bementem, éppen hogy lementem alfába, és ki kellett mennem. Nekem a jacuzzi az minimum 20-30 perc eszméletlen állapotban fetrengés. Aztán Masha behozta a fényképezőgépét, és mondták, hogy itt nem lehet fotózni, mert lehetnek meztelen gyerekek, és miattuk nem lehet fotózni. Hiába kérleltük, hogy csak az ugrókőnél az ugrásokat fotózzuk, és lécci, nemááá kell fészbukra új fotó, és ez annyira király lenne, leszarta az úszómester csajszi, azt mondta nem, ez a szabály, és nem lehet.
Szóval ennyi. Amúgy megértem, hogy nem nagyon lehet fotózkodni, mert a dánok nem egy könnyen zavarba jövő népség, gyakorlatilag csak a medencékben nem pucérkodtak, de a szaunánban, öltözőben, zuhanyzóban meg sem próbálták takargatni magukat. De az úszómester csajsziban annyi rugalmasság sem volt, mint egy darab vasbetonban. (Gondolom, a munkájával játszott volna, szóval érthető)
nah, szóval ezek a dánok furcsák, de ingyenért tanulhatok náluk most, szóval jóarcok.
(Lemon 1000 eurót fizet ezért a legós kurzusért... : o)
Érthető módon óra után, és a pancsikolás előtt nem sok időm volt összekészülni sem, nem hogy enni, és a sok ugrálás, mozgás, vízben ázás után nagyon megéheztem, annyira, hogy még a csemegeuborkás üvegemet is kinyittattam (van ilyen szó?). Körbejártam a környező ajtókat, és randomembereknek mondtam, hogy csá, bocsi, hogy zavarlak, de pancser vagyok, és nem tudom kinyitni a csemegeuborkát, lécci segítsél már, mert éhendöglök. A harmadik srác tudta kinyitni. Az első kettő zavartan visszaadta, hogy bocsi, de én is pancser vagyok, és nem tudom kinyitni.
ÚÚdesok mosatlanom van, a nagy zabálás ezzel jár.
LÁJKOLJATOK :D
sose kértem ilyet senkitől, most az összes lájkomat kérem, ami csak járt volna valaha is az életem során :D
2013. július 9., kedd
Beach
Délután nekivágtam a beachnek, nade nem lehet csak oda kiszaladni, 30-40 perc séta, vagy 10-15 perc bicikli. Odamentem a litvánokhoz, de az egyikkel találkoztam csak, ő is éppen indult biciklivel. Maradt még 2 bicikli, de mindkettő defektes volt. Mondta, hogy szar ügy, tudja, de hiába próbálták felpumpálni, ezek úgy szarok, ahogy vannak. Mondta, hogy menjek, ha akarok így, de így eléggé nehézkes tekerni. Tudom, hogy ilyet nem szabad csinálni, mert szétmegy a felni, meg a szelep, meg gyakorlatilag minden egy idő után, de egy fék nélküli, váltani nem tudó, romokban lévő biciklinek szerintem nem ez a legnagyobb baja. Majd megdöglöttem, amikor a homokos,kavicsos részhez értünk, de odaértünk a beachre. Közben Irka, akivel bicikliztünk, és elvitt engem annak idején a rendőrségre, szomorúan mondta, hogy neki nem csak a laptopját, és kajáját lopták el, hanem a hátizsákját, amiben a kocsi papírjai voltak (Litvániából kocsikázott), és amikor bement a rendőrségre feljelentést tenni, meg valahogy ideiglenesen pótolni az iratait, akkor elfelejtette a parkolóban kiírni egy cetlire, hogy mikortól áll itt, hogy lássa a parkolóőr, hogy mi van. Nem tette ezt meg, és így 600 DKK-s (24 e HUF) bírság nem túl boldog tulajdonosa (mert így automatikusan azt gondolják, hogy átlépte az ingyenesen parkolható órák számát, na értitek.
A beachen röplabdáztunk elég sokat, aztán Agnieszkával (egy másik Agnieszkával, nem azzal, akivel programozok) elhatároztuk, hogy megcsináljuk a picture of tha day-t, és akkor nagyon királyak leszünk.
Azt hiszem, ez egy sikeres projekt lett. A szél elég erősen fújt, már délután 7 volt, de a nap még mindig nagyon erős volt, amint látható, még egy ideig fent lesz, nem éppen lemenőben van.
Most sikerült képet csináltatnom a rákokkal, amiket a dán gyerkőcök pecáztak ki, de még nem küldték el.
Csak simán ugráltam a vízbe, nem úszkáltam, igyekeztem elkerülni a tenger rejtett élőlényeit.
Van csoportkép is de utálom a csoportképeket, sorry.
Aztán szépen hazaindultam az eléggé rozoga állapotú cangámmal, majd királyi lakomát csaptam a szekrényben talált tésztából, a frissen vett gyanúsan olcsó paradicsomszószból és a Kartoffelsalatból.
A beachen röplabdáztunk elég sokat, aztán Agnieszkával (egy másik Agnieszkával, nem azzal, akivel programozok) elhatároztuk, hogy megcsináljuk a picture of tha day-t, és akkor nagyon királyak leszünk.
Azt hiszem, ez egy sikeres projekt lett. A szél elég erősen fújt, már délután 7 volt, de a nap még mindig nagyon erős volt, amint látható, még egy ideig fent lesz, nem éppen lemenőben van.
Most sikerült képet csináltatnom a rákokkal, amiket a dán gyerkőcök pecáztak ki, de még nem küldték el.
Csak simán ugráltam a vízbe, nem úszkáltam, igyekeztem elkerülni a tenger rejtett élőlényeit.
Van csoportkép is de utálom a csoportképeket, sorry.
Aztán szépen hazaindultam az eléggé rozoga állapotú cangámmal, majd királyi lakomát csaptam a szekrényben talált tésztából, a frissen vett gyanúsan olcsó paradicsomszószból és a Kartoffelsalatból.
A napi két bejegyzéssel asszem túlteljesítettem a mai napi tervet.
Kartoffelsalad - bármi is legyen az
Elfogyott a tésztám, van egy raklap rizs még, meg találtam a szekrényben is egy csomag tésztát, az előttem lévők hagyták itt. Nincs felbontva, szóval megeszem. Vettem csemegeuborkát pár napja, de nem tudom kinyitni, ezért csak ott áll a hűtőben. Tudom ez gáz, de 100 m-es körzetben nincs senki, akihez odamennék, hogy csá, segítsél már kinyitni. A lényeg az, hogy ma vásároltam. Csak egy tésztaszószt, egy kiló toastkenyeret, és egy kiló kartoffelsalatát vettem, de így is majdnem 2000 ft volt. Szóval nem tudom mi az a kartoffelsalad, de olcsó és sok volt, és megvettem. Úgy tűnt, nincsenek benne húsdarabok, se tengeri cuccok.
A google translate segítségével arra jutottam, hogy krumplisaláta. Az íze is valami ilyesmire következtet.
Ma a vonalkövetést pimpeltük tovább. Mostmár olyat is lehet, hogy valami akadályt rátesz valaki a vonalra, és akkor kikerüli, és visszatalál a vonalra. Ezt már valami teammunka szerűséggel csináltuk Lemonnal. Az ő vonalkövető algoritmusa, meg az én elkerülőalgoritmusommal. Valójában a mintapéldája volt annak, hogy hogyan NE csináljunk egy összetettebb, komplex dolgot. Nem kis egységekből építettük fel, összevissza copyztunk innen onnan kódokat, ennek következtében 10 percig korrigáltuk a { } jeleket, nem objektumorientáltan csináltuk, és igazából nem értjük, mitől működik. Én legalábbis csodának tartom, hogy egy ekkora kókányolás működik. Szóval a robot ki tud kerülni egy hangfalat, és megtalálja vonalat, de ha mondjuk nem ekkora lenne a kikerülendő objektum, akkor megint vakarhatnánk a fejünket.
A mai nap során előkerült (véletlen...) a rázós tollam. Már kicsit merülőben van az elem, de még azért odasóz. Csináltam a füzetemben pár fake aláírást, és odamentem emberekhez, hogy hát izé mindjárt vége ennek a summerschoolnak, és szeretném, ha mindenkitől lenne egy kis aláírásom, mert az milyen jó, és akkor így emlékezni fogok mindenkire. Persze könnyes szemmel vették kezükbe a tollat, aztán jött a bumm :D
A legjobban Agnieszkát sikerült meglepni, ő kb eldobta a tollat a terem másik végébe. Biztos ami biztos alapon a tanárnak is odatoltam a cuccot (26-7 éves, nem egy 100 éves professzor), és ő nyomkodta. Csodálkozott, hogy miért nem működik. Aztán mondta, hogy karatézik, és hozzászokott a fájdalomhoz, úgyhogy ez nem ütötte meg az ingerküszöbét. Ezután már nem akkora lelkesedéssel idegeltem az embereket, de azért még vicces volt. Aztán mondtam, hogy az az igazán keménylegény, aki önként megrázza magát. Na és most jöttek ki a kultúrák közötti különbségek. A két indiai mondta, hogy ők ezt nem, ők beszarik igen, csak hagyjam már békén őket. A bangkoki meg vagy 10 mp-en keresztül szorította és közben mosolygott. Uhh. Ennyit a mai csínytevésről megpróbálom másik tanteremben is ellőni, ahol még nem tudnak erről.
Ma volt az első nap, hogy volt pár órám lepihenni, de este elvileg megyünk megint a beachre, mert dögmeleg van.
Búcsúzóul berakok egy videót Manosról, meg a vitorlázásáról. Kék pulcsiban csodálható meg. Ezt ő mutatta nekem, mert nem értettem mi olyan nagy móka abban, hogy emberek hajókáznak a vízben.
annyira nem nyugis sport azért.
A google translate segítségével arra jutottam, hogy krumplisaláta. Az íze is valami ilyesmire következtet.
Ma a vonalkövetést pimpeltük tovább. Mostmár olyat is lehet, hogy valami akadályt rátesz valaki a vonalra, és akkor kikerüli, és visszatalál a vonalra. Ezt már valami teammunka szerűséggel csináltuk Lemonnal. Az ő vonalkövető algoritmusa, meg az én elkerülőalgoritmusommal. Valójában a mintapéldája volt annak, hogy hogyan NE csináljunk egy összetettebb, komplex dolgot. Nem kis egységekből építettük fel, összevissza copyztunk innen onnan kódokat, ennek következtében 10 percig korrigáltuk a { } jeleket, nem objektumorientáltan csináltuk, és igazából nem értjük, mitől működik. Én legalábbis csodának tartom, hogy egy ekkora kókányolás működik. Szóval a robot ki tud kerülni egy hangfalat, és megtalálja vonalat, de ha mondjuk nem ekkora lenne a kikerülendő objektum, akkor megint vakarhatnánk a fejünket.
A mai nap során előkerült (véletlen...) a rázós tollam. Már kicsit merülőben van az elem, de még azért odasóz. Csináltam a füzetemben pár fake aláírást, és odamentem emberekhez, hogy hát izé mindjárt vége ennek a summerschoolnak, és szeretném, ha mindenkitől lenne egy kis aláírásom, mert az milyen jó, és akkor így emlékezni fogok mindenkire. Persze könnyes szemmel vették kezükbe a tollat, aztán jött a bumm :D
A legjobban Agnieszkát sikerült meglepni, ő kb eldobta a tollat a terem másik végébe. Biztos ami biztos alapon a tanárnak is odatoltam a cuccot (26-7 éves, nem egy 100 éves professzor), és ő nyomkodta. Csodálkozott, hogy miért nem működik. Aztán mondta, hogy karatézik, és hozzászokott a fájdalomhoz, úgyhogy ez nem ütötte meg az ingerküszöbét. Ezután már nem akkora lelkesedéssel idegeltem az embereket, de azért még vicces volt. Aztán mondtam, hogy az az igazán keménylegény, aki önként megrázza magát. Na és most jöttek ki a kultúrák közötti különbségek. A két indiai mondta, hogy ők ezt nem, ők beszarik igen, csak hagyjam már békén őket. A bangkoki meg vagy 10 mp-en keresztül szorította és közben mosolygott. Uhh. Ennyit a mai csínytevésről megpróbálom másik tanteremben is ellőni, ahol még nem tudnak erről.
Ma volt az első nap, hogy volt pár órám lepihenni, de este elvileg megyünk megint a beachre, mert dögmeleg van.
Búcsúzóul berakok egy videót Manosról, meg a vitorlázásáról. Kék pulcsiban csodálható meg. Ezt ő mutatta nekem, mert nem értettem mi olyan nagy móka abban, hogy emberek hajókáznak a vízben.
annyira nem nyugis sport azért.
2013. július 8., hétfő
Extra rövid nap
A mai nap nagyon hamar eltelt. Reggel 9től este 6-ig programoztam. Vonalkövetés a cuki kis robottal. este 6kor is csak azért fejeztem be, mert már a fényviszonyok nem voltak ugyanolyanok, és ettől meghülyültek a szenzorok, és nem volt kedvem újrakalibrálni őket, inkább majd holnap folytatom.
A nap elején csináltam vicceset, mégpedig azt, hogyha ráordítok a robotra, hogy GO! akkor elindul, ha ráordítok, hogy STOP!, akkor megáll. Ez feketemágiának tűnhet, de valójában csak a 60dB feletti hangokra reagál. Szóval tökmindegy, mit ordítok, működik. az is jó, ha tapsolok. Miután ezzel a miniprojekttel végeztem, jött a vonalkövetés.
A nap elején csináltam vicceset, mégpedig azt, hogyha ráordítok a robotra, hogy GO! akkor elindul, ha ráordítok, hogy STOP!, akkor megáll. Ez feketemágiának tűnhet, de valójában csak a 60dB feletti hangokra reagál. Szóval tökmindegy, mit ordítok, működik. az is jó, ha tapsolok. Miután ezzel a miniprojekttel végeztem, jött a vonalkövetés.
A telefonommal csináltam ezt a képet, szóval sokat ne várjatok tőle. elején látható a két érzékelő, ami segítségével tudom, hogy a fekete volna felett van-e valamelyik érzékelő, vagy sem. Most ez az asztal, a földön van egy baromi nagy lap fekete vonallal, arról nincs képem.
A vonalkövetés maga kb 1 óra alatt megvolt, aztán próbáltam gyorsabbá tenni.
Este 6kor leléptem röplabdázni. Van egy homokos pálya az egyetemtől 50 m-re, oda mentünk páran. bő 2 óra alatt 8 meccset játszottunk le folyamatosan. Nagyon vastag volt a homok réteg, gyakorlatilag nem lehetett benne futni, mert ilyen jó nagy szemcsés homok volt. Ennnek következtében kb nincs bőr a lábamon térdtől lefelé, úgy érzem, mert a homok olyan volt, mint valami dörzspapír.
Most eszem műanyagdarabkás porlevest, és megpróbálom összeszedni magam holnapra. Úgy érzem, én vagyok az egyetlen, aki komolyan veszi ezt az iskola dolgot :D a többiek leszarják a házikat, késő estig partiznak. Persze igyekszem nem a ló túloldalára átesni
csütörtökön lesz valami vizsgafélém a tanár szerint baromi egyszerű, remélem, így is lesz.
búcsúzóul itt van egy videó arról, hogy milyen egy rossz vonalkövető robot :)
a neten találtam, itt látható, mennyire könnyen rosszra fordulnak a dolgok.
bemásolom a kódot, hogy ne legye ilyen rövid ez a mai bejegyzés. Szégyenszemre nem objektumorientált.
(azért is másolom be, hogy nekem meglegyen, mert holnap eltekergetem az értékeket, és nem egyszer megesett már velem, hogy adddig tuningoltam egy programot, míg teljesen elrontottam, és sehol nem votl meg a működő változat)
import lejos.nxt.*;
public class NewLine {
/**
* @param args
* @throws InterruptedException
*/
public static void main(String[] args) throws InterruptedException {
// TODO Auto-generated method stub
LightSensor lightSensor01 = new LightSensor(SensorPort.S1);
LightSensor lightSensor02 = new LightSensor(SensorPort.S2);
int thresold = 37;
int basic = 370;
int curve= 395;
int leftSensor;
int rightSensor;
Motor.A.setSpeed(200);
Motor.C.setSpeed(200);
Motor.A.forward();
Motor.C.forward();
while (! Button.ESCAPE.isDown())
{
rightSensor = lightSensor01.readValue();
leftSensor = lightSensor02.readValue();
if ( leftSensor> thresold)
{
if (rightSensor > thresold)
{
Motor.A.forward();
Motor.C.forward();
} else
{
Motor.C.setSpeed(curve);
Motor.A.stop();
Motor.C.forward();
Motor.C.setSpeed(basic);
}
}
else if (rightSensor> thresold)
{
Motor.A.setSpeed(curve);
Motor.C.stop();
Motor.A.forward();
Motor.A.setSpeed(basic);
} else
{
Motor.A.forward();
Motor.C.forward();
}
Thread.sleep(2);
}
}
}
2013. július 7., vasárnap
Ha valahova nyáron mész, vigyél nyári öltözéket
Ez a mai nap tanulsága. Valójában ezt Masha mondta nekem, miközben azon röhögött, hogy hosszú farmerben akartam menni a beach-re. Rengeteg meleg ruhám van, de a 30 fokos melegre nem készültem fel.
Áldom az eget, hogy a fürdőruhámat betettem, végül ebben vágtam neki a napnak. Délután 2 körül lementünk a partra. Szélcsend volt, eégsz Horsens a parton volt, rájöttünk, hogy itt élnek emberek. Eégszen zsúfolt volt az a kis párszakasz. A homokos tengerpart, és az égető nap már elhitette velem, hogy tökre nem is északon vagyok.
15-20-an jöttünk ki a summerschoolból, valakik bevásároltak, és bedobtak egy csomó kaját a kör közepére, szóval tökjófejek voltak. Na nem ette magát senki degeszre, csak jó volt eszegetni.
Pavlina, az egyik cseh csaj ült mellettem, mondtam neki, hogy akárhányszor megszólal csehül, adnia kell nekem a vizéből (amit frissen vett és hideg volt). Egészen jól lehetett így őt idomítani.
Amikor már szénné égetett a nap, akkor bementünk a vízbe kb 5-en nagyon merészek. Kb 16 fokos lehetett, de az elején persze jéghidegnek éreztem. Frizbiztünk picit, de abbahagytuk, mert a tenger alján kicsi rákok mászkálnak, és rohadtul megcsíptek minket az ollóikkal, páran láttak medúzát, úgyhogy inkább a tiltótáblára fittyet hányva ugráltunk a mólóról, ahogy a többi dán is. A rákokat halál komolyan mondom. Van bizonyíték rá (egy picit vérző seb a lábakon, és az, hogy a mólóról egy csomó rákot fogtak ki a halászó gyerekek). Az egyik rákot megfogtam, ezek kb öklömnyi rákok nem halálosan nagyok. Megkértem a francia srácot, Enzót, hogy csináljon fotót rólam, de azt mondta, hogy ő állatvédő és ő ezzel nem ért egyet, hogy én fogdossam szerencsétlent, és ezért most jól megbüntet azzal, hogy nem csinál rólam fotót a rákkal.
Ezt a google segítsével szereztem, gyakorlatilag nincs rá esély, hogy pont ilyen rák volt, de kb így néz ki, és kb akkorák, mint az öklöm. Szóval ilyenek cirkáltak és vadásztak a lábujjaimra. A legrosszabb, hogy éreztem az ollóját és vááá nekem amúgy is fóbiám van a tengerben, mert frusztrál, hogy nem látom, hova lépek.
A tengerfenékhez igyekeztem nem hozzáérinteni a tappancsomat ezután. Az egyik cseh csaj szerint a rákok csak barátkozni akarnak velünk, és ezért csípnek meg, vagy nem is tudom mit csinál a rák az ollójával.
Készültek fotók az ugrálásról, de kölcsön kell kérnem egy pendrájvot, hogy elkérhessem a fotókat Enzótól.
Közben felraktak facebookra párat. (ezen én már éppen a vízben vagyok)
Miután mindenkinek befagyott a segge a vízben és mindenféle állatokat láttunk, nem láttunk, visszamentünk kártyázni a fűbe, majd a szárazföldön, rákok veszélye nélkül frizbiztünk.
azt el is felejtettem mondani, hogy a változatosság kedvéért megint történt lopás, de most (éppen) nem engem loptak meg. A tolvajok egyre pofátlanabbak. Elvitték a két litván srác laptopját és összes KAJÁJUKAT a hűtőből, meg állítólag pár üres flakont(?!). Az egyik csaj, aki sokáig partizott, még 5 körül ébren volt, neki a hűtőjéből vitték el a kaját, de nem volt elöl semmilyen drága kütyü, így ennyivel megúszta, de látta kedves illetőket az ablakból. az egyik bengaállat volt, be is szart a csaj, és hívta a barinőit, hogy valami furcsa történt.
A facebook csoport tele volt kürtölve, hogy elmegyunk Aarhusba, szóval nem hinném, hogy véletlen volt, hogy most ennyire merészek voltak. Rafael mindenkit beereszt a facebook csoportba, szóval továbbra sem biztos, hogy közülünk valaki, lehet, valaki idegen, lehet nem. De most már a rendőrség is kikocsikázhatna ide, és elkezdhetne valamit csinálni, mert ez már nem móka.
Remélem, megelégednek ennyivel, 3-4 laptop, egy fényképező, és ki tudja mennyi kaja. Állítólag a litvánok minden dühüket a facebookcsoportban eresztették ki, azaz telekáromkodták, de mire én géphez kerültem, már gondolom törölve lett a post, mert nem láttam.
Szóval nagyon paranoiás mindenki, de sajna ez van.
A strand után Mashaval országismereti órát tartottunk. Kicsit röhögött, hogy budapest lakossága kb 2 millió, és egész észtországban lakik 1,3 millió. Megszámolni sem tudom, hány nyelvet bezsél, de ez ott tök normális. Orosz, észt, finn, angol, német. Asszem valami ilyesmi sorrendben.
Holnapra sok házi van, és ma a robotot még nem tornáztattam meg.
Amúgy az ablakban laptopozok, mert pofátlan módon elkértem egy franciától a wifi jelszavát, és csak így lóg ki a wifije az én szobámig. Így már nem kell átmennem az egyetemre, ha netezni akarok, de csak 2-3 pálcikás a netem (hogy szakszerűen fogalmazzak).
Áldom az eget, hogy a fürdőruhámat betettem, végül ebben vágtam neki a napnak. Délután 2 körül lementünk a partra. Szélcsend volt, eégsz Horsens a parton volt, rájöttünk, hogy itt élnek emberek. Eégszen zsúfolt volt az a kis párszakasz. A homokos tengerpart, és az égető nap már elhitette velem, hogy tökre nem is északon vagyok.
15-20-an jöttünk ki a summerschoolból, valakik bevásároltak, és bedobtak egy csomó kaját a kör közepére, szóval tökjófejek voltak. Na nem ette magát senki degeszre, csak jó volt eszegetni.
Pavlina, az egyik cseh csaj ült mellettem, mondtam neki, hogy akárhányszor megszólal csehül, adnia kell nekem a vizéből (amit frissen vett és hideg volt). Egészen jól lehetett így őt idomítani.
Amikor már szénné égetett a nap, akkor bementünk a vízbe kb 5-en nagyon merészek. Kb 16 fokos lehetett, de az elején persze jéghidegnek éreztem. Frizbiztünk picit, de abbahagytuk, mert a tenger alján kicsi rákok mászkálnak, és rohadtul megcsíptek minket az ollóikkal, páran láttak medúzát, úgyhogy inkább a tiltótáblára fittyet hányva ugráltunk a mólóról, ahogy a többi dán is. A rákokat halál komolyan mondom. Van bizonyíték rá (egy picit vérző seb a lábakon, és az, hogy a mólóról egy csomó rákot fogtak ki a halászó gyerekek). Az egyik rákot megfogtam, ezek kb öklömnyi rákok nem halálosan nagyok. Megkértem a francia srácot, Enzót, hogy csináljon fotót rólam, de azt mondta, hogy ő állatvédő és ő ezzel nem ért egyet, hogy én fogdossam szerencsétlent, és ezért most jól megbüntet azzal, hogy nem csinál rólam fotót a rákkal.
Ezt a google segítsével szereztem, gyakorlatilag nincs rá esély, hogy pont ilyen rák volt, de kb így néz ki, és kb akkorák, mint az öklöm. Szóval ilyenek cirkáltak és vadásztak a lábujjaimra. A legrosszabb, hogy éreztem az ollóját és vááá nekem amúgy is fóbiám van a tengerben, mert frusztrál, hogy nem látom, hova lépek.
A tengerfenékhez igyekeztem nem hozzáérinteni a tappancsomat ezután. Az egyik cseh csaj szerint a rákok csak barátkozni akarnak velünk, és ezért csípnek meg, vagy nem is tudom mit csinál a rák az ollójával.
Készültek fotók az ugrálásról, de kölcsön kell kérnem egy pendrájvot, hogy elkérhessem a fotókat Enzótól.
Közben felraktak facebookra párat. (ezen én már éppen a vízben vagyok)
Miután mindenkinek befagyott a segge a vízben és mindenféle állatokat láttunk, nem láttunk, visszamentünk kártyázni a fűbe, majd a szárazföldön, rákok veszélye nélkül frizbiztünk.
azt el is felejtettem mondani, hogy a változatosság kedvéért megint történt lopás, de most (éppen) nem engem loptak meg. A tolvajok egyre pofátlanabbak. Elvitték a két litván srác laptopját és összes KAJÁJUKAT a hűtőből, meg állítólag pár üres flakont(?!). Az egyik csaj, aki sokáig partizott, még 5 körül ébren volt, neki a hűtőjéből vitték el a kaját, de nem volt elöl semmilyen drága kütyü, így ennyivel megúszta, de látta kedves illetőket az ablakból. az egyik bengaállat volt, be is szart a csaj, és hívta a barinőit, hogy valami furcsa történt.
A facebook csoport tele volt kürtölve, hogy elmegyunk Aarhusba, szóval nem hinném, hogy véletlen volt, hogy most ennyire merészek voltak. Rafael mindenkit beereszt a facebook csoportba, szóval továbbra sem biztos, hogy közülünk valaki, lehet, valaki idegen, lehet nem. De most már a rendőrség is kikocsikázhatna ide, és elkezdhetne valamit csinálni, mert ez már nem móka.
Remélem, megelégednek ennyivel, 3-4 laptop, egy fényképező, és ki tudja mennyi kaja. Állítólag a litvánok minden dühüket a facebookcsoportban eresztették ki, azaz telekáromkodták, de mire én géphez kerültem, már gondolom törölve lett a post, mert nem láttam.
Szóval nagyon paranoiás mindenki, de sajna ez van.
A strand után Mashaval országismereti órát tartottunk. Kicsit röhögött, hogy budapest lakossága kb 2 millió, és egész észtországban lakik 1,3 millió. Megszámolni sem tudom, hány nyelvet bezsél, de ez ott tök normális. Orosz, észt, finn, angol, német. Asszem valami ilyesmi sorrendben.
Holnapra sok házi van, és ma a robotot még nem tornáztattam meg.
Amúgy az ablakban laptopozok, mert pofátlan módon elkértem egy franciától a wifi jelszavát, és csak így lóg ki a wifije az én szobámig. Így már nem kell átmennem az egyetemre, ha netezni akarok, de csak 2-3 pálcikás a netem (hogy szakszerűen fogalmazzak).
2013. július 6., szombat
300 forintos hagymakarika
A címben lévő dolog nem azt jelenit, hogy az egész étkezés került ennyibe, hanem azt jelenti, hogy egy darab hagymakarika került ennyibe. Ma ugye Aarhusban voltunk, vonattal mentünk. Tök közel van, kb 30 perc. Lényegében szélnek lettünk eresztve a vasúttól. Ez a város pont olyan, mint Horsens, de van benne élet, és 2* nagyobb. Amúgy mákunk volt, mert évente egyzser van valami nagy parti a kikötőben, amikor a világ minden tájáról jönnek hajók (nem csónakok, nagy hajók, és ezalatt NAGY hajókat értek). Szóval pont ezen a hétvégén volt ez, ezért rengeteg emebr volt. Elmentünk megnézni mi van a kikötőben. Persze rengeteg emebr, sok-sok hajó. Sajnos nem mentünk fel egyik hajóra sem, mert 100 m-es sorok álltak, és 2-6 euró volt EGY hajóra a belépő. Se időnk se pénzünk nem volt erre, de így is elég közelről láttuk. Van fotó egy mexikói hajóskapitánnyal is, de majd szerintem a kurzus végén tudom csak megszerezni. Igyekszem minél több embertől begyűjteni a képeket, mert gyakran pózolok a kamerának. Bizony.
Ma este megkaptam a lego robotot Lemontól, most leszedem a tananyagot a netről, hazaemgyek programozni. Mivel a mai nap volt nála, és nem tudta megcsinálni egyik házit se, és mivel hétfőre kell leadnia minden csapatnak, így úgy tűnik, nekem kell megcsinálni az összes házit. Nice.
Ahogy hazafele sétálunk a busztól, Manos mondta, hogy ha már csinál spagettit, akkor csinál mindenkinek a common kitchenben (5-6 ember). Ehhez én egy fél üveg dolmio szósszal járultam hozzá, mert kevés szósz volt nekik. De ha azt nézem, hogy még csak fel sem kellett állnunk az asztaltól, mert elénk rakták a kaját, és amikor kértem extra sajtot, akkor is mondták, hogy majd hoznak ők, és a vacsi után elmosogattak, akkor azt mondom, megérte :D amúgy kezdem megérteni, Manos mit dolgozik. Vitorlással járja a tengert, és visz túristákat, és akkor néha kell nekik valamit főzni.
Szóval a görögök vendégül láttak minket, úgyhogy ma nem kellett főznöm, viszont össze sem merem számolni, mennyi pénzt vertem el ma. ( vonatjegyre, az ebédre Aarhusban, meg egy fagyira brrrr).
Holnap lemegyünk a beach-re piknikezni ebéd után. A beach alatt azt kell érteni, hogy pár idióta szörfös megy, de amúgy rohadtul fúj a szél a parton, van szép fű, de amúgy hideg van, és akkora szél, hogy azt magyarországon már bemondanák a hírekben. Ebből következően a hajamtól semmit nem látok, mert mindig az arcomba fújja a szél.. Első nap ide jöttünk biciklivel, ezért tudom. Nos, kíváncsi leszek, milyen lesz így egy piknik. A görögök elmélete szerint a tenger az tenger, és fürdeni kell benne. Hát jó. Amúgy nincs tiszta ruhájuk már, mert a ryanairrel csak 10 kilót lehet hozni, ebből 3 a laptop, és a maradék 7 kiló az egy hétnyi ruha volt nekik. Szóval most valahogy mosniuk kéne, de nem igazán találkoztam errefelé mosógéppel.
Azért bezsélek ennyit a görögökről, mert nagyon viccesek. Be vannak lassulva, kicsit olaszosak, mert nem szeretnek fölöselgesen agymunkát, vagy fizikai munkát végezni, vicces az akcentusuk, és közel laknak, és egy kurzusra járok velük, szóval viszonylag sokat találkozom velük.
Túl sok angol szót használok a bejegyzésekben, és kezd kiégni az agyam. Kb mint olasz cserén, amikor ha csak gondolkodtam egymagamban, a kötőszavakat olaszul mondtam, és a beszéd meg teljesen természetesen jött. Most is valami ilyen van kialakulóban. A végén még lesz középfokúm angolból.
Najó, mostmár tényleg lelépek, mert jönnek a takarítók a villámló seprűikkel, és elhessegetnek innen, hogy mi a szart keresek itt hajnali egykor.
Horsensben van a főutcán 3 trambulin a földön. Nem túl nagyon, de van. Miután elrugdostam a 6 éves gyerekeket a tramulintól (megvártam míg elmennek), nekiestem én is. Nem volt kiírva súlykorlátozás :)
Ezt a fotót is csak úgy csinálta valaki az ájfonjával, aztán elküldte. Szóval innen onnan tudok képeket szerezni.
Tegnap parti volt, mint mondtam, a változatosság kedvéért. Odamentünk a student bar-ba, ami a mai napon kinyitott a kedvünkért, de üres volt teljesen. A litvánokkal bementünk a városba, ahol elvileg mindeki ott volt. Valami nyominger bár volt, ahol az első pia ingyenért van, és mivel happy hour van 10-11-ig, azaz mindent féláron lehet venni, ezért mindenki beözönlöttt. Az első ingyenpia Mojitónak álcázott ásványvíz volt valami keserű cuccal. Megint lepasszoltam a piámat 2 korty után valaki olyannak, aki több örömet lel benne. A zene hangos volt, de azért lehetett beszélgetni. A legtöbbet Rafaellel beszéltem, kiderült, hogy eleinte csak segített a szervezésben az egyetemen ( ő is ide járt), aztán a munkája lett rendesen.
Megláttuk a görögöket kint ülni a bár előtt, és kimentünk köszönni nekik. Na ez hiba volt. éjfél után csak yellow carddal, azaz dán ID carddal engednek be. Az senkit nem érdekel, hogy már bent voltál. Ezek rosszabbak mint a friccek, de komolyan. Az egyik litván kiment cigizni, ott hagyott párezer forintnyi koktélt az asztalon, és nem mehetett értük vissza. Próbáltak páran beszélni a 2 méteres unott fejű security-s bácsival, de nagyjából 10 mp után kissé ingerülten azt mondta, hogy: Listen to me, I don't want to discuss it, azzal elfordult. Szóval ennyi, és kész. Csak azért, mert mert, és nem másért. de azt nagyon.
Egy laza 30 perces séta után hazaértünk.
A másik nagyon idegesítő az ma volt Aarhusban. A kikötő mellett leültünk egy kajálós helyre, ahol 2000 ft-ért ettem 6 hagymakarikát, ez volt a legolcsóbb amúgy. Szóval jó érzékkel leültünk a tűző napra. A rendelést már leadtuk, de még a görögöknek is melege volt. Szóval mondtuk, hogy szeretnénk bemenni inkább, mert ez így nem okés. Mondta a csajszi, hogy már van serial number vagy mije a rendelésünknek, és már az asztalszámot is lementette hozzá, szóval nem. Szóval még 20 percet aszalódtunk a napon.
Amúgy MÁR KÉT NAPJA SÜT A NAP DÁNIÁBAN. Hihetetlen. Eddig azt tapasztalom, hogy itt nincs is oylan hideg. Én sokkal hidegebbre készültem, mindenki hozott rövidnacit szandált, mindent, én meg csak hosszúnadrágot, meg ilyeneket. Nem azt mondom, első nap bőven kellett a dzseki, de attól még mostanában melegem van. Eléggé.
A csehekre folyamatosan rászólok, ha csehül bezsélnek. Lassan már csak elég köhögnöm, és tudják, mi a baj. Ez az ő érdekük, nem az enyém, de vicces attól még. Tudom, hogy nehéz valaki olyannal angolul beszélni, akivel ugyanaz az anyanyelv, de én szerintem sokat fejlődtem itt. Az idő repül, az angol tudásom hullámzó, néha blackout van, de időnként meg meglepődök magamon. Szóval ezt a szívességet emgtehetem nekik, hogy elérem, hogy rosszul érezzék magukat, ha csehül bezsélnek, és én ott vagyok. Persze viccesre van véve a figura, mielőtt még valaki azt hinné, hogy nem így működnek a dolgok.
Ma este megkaptam a lego robotot Lemontól, most leszedem a tananyagot a netről, hazaemgyek programozni. Mivel a mai nap volt nála, és nem tudta megcsinálni egyik házit se, és mivel hétfőre kell leadnia minden csapatnak, így úgy tűnik, nekem kell megcsinálni az összes házit. Nice.
Ahogy hazafele sétálunk a busztól, Manos mondta, hogy ha már csinál spagettit, akkor csinál mindenkinek a common kitchenben (5-6 ember). Ehhez én egy fél üveg dolmio szósszal járultam hozzá, mert kevés szósz volt nekik. De ha azt nézem, hogy még csak fel sem kellett állnunk az asztaltól, mert elénk rakták a kaját, és amikor kértem extra sajtot, akkor is mondták, hogy majd hoznak ők, és a vacsi után elmosogattak, akkor azt mondom, megérte :D amúgy kezdem megérteni, Manos mit dolgozik. Vitorlással járja a tengert, és visz túristákat, és akkor néha kell nekik valamit főzni.
Szóval a görögök vendégül láttak minket, úgyhogy ma nem kellett főznöm, viszont össze sem merem számolni, mennyi pénzt vertem el ma. ( vonatjegyre, az ebédre Aarhusban, meg egy fagyira brrrr).
Holnap lemegyünk a beach-re piknikezni ebéd után. A beach alatt azt kell érteni, hogy pár idióta szörfös megy, de amúgy rohadtul fúj a szél a parton, van szép fű, de amúgy hideg van, és akkora szél, hogy azt magyarországon már bemondanák a hírekben. Ebből következően a hajamtól semmit nem látok, mert mindig az arcomba fújja a szél.. Első nap ide jöttünk biciklivel, ezért tudom. Nos, kíváncsi leszek, milyen lesz így egy piknik. A görögök elmélete szerint a tenger az tenger, és fürdeni kell benne. Hát jó. Amúgy nincs tiszta ruhájuk már, mert a ryanairrel csak 10 kilót lehet hozni, ebből 3 a laptop, és a maradék 7 kiló az egy hétnyi ruha volt nekik. Szóval most valahogy mosniuk kéne, de nem igazán találkoztam errefelé mosógéppel.
Azért bezsélek ennyit a görögökről, mert nagyon viccesek. Be vannak lassulva, kicsit olaszosak, mert nem szeretnek fölöselgesen agymunkát, vagy fizikai munkát végezni, vicces az akcentusuk, és közel laknak, és egy kurzusra járok velük, szóval viszonylag sokat találkozom velük.
Túl sok angol szót használok a bejegyzésekben, és kezd kiégni az agyam. Kb mint olasz cserén, amikor ha csak gondolkodtam egymagamban, a kötőszavakat olaszul mondtam, és a beszéd meg teljesen természetesen jött. Most is valami ilyen van kialakulóban. A végén még lesz középfokúm angolból.
Najó, mostmár tényleg lelépek, mert jönnek a takarítók a villámló seprűikkel, és elhessegetnek innen, hogy mi a szart keresek itt hajnali egykor.
2013. július 5., péntek
Pillanat
Asszem a blogom már amúgy is kezdett uncsi lenni, ma szünnapot tartok, legalábbis csak 2 percem van írni. Ma órák után sportnap volt. Elvileg lettek volna csapatok, de mindenki hangover volt a tegnapi parti után ezért kb 10-15-en jöttünk el a tornaterembe, szóval csak simán röpiztünk meg fociztunk (délután 4től 8ig), 2 csapat volt összvissz.
A tornaterem nem néz ki nagyobbnak egy CBAnál, de a föld alatt 3 emelet van. És persze hightech, ahogy minden. Most valami enyhébb parti lesz, arra benézek, mert a student house-ban lesz, ami 50 m-re van a nagyon király szállásomtól, szóval akármikor észrevétlen leléphetek, ha úgy ítélem meg a helyzetet.
U.i.: a lego robot király volt, két touch sensorral vezéreltem a motorokat, és az ultrasonc sensort is beüzemeltem. Hátra van még a light sensor, és a sound sensor. Ezekkel együtt már egész komplex dolgot lehet csinálni. Végső célnak a vonalkövetést tűztem ki. Ma Lamaita (alias Lemon) a román csaj beüzemeli a laptopjával, és szombaton megkapom tőle a robotot.
Holnap egész nap Aarhus-ban leszünk, vonattal megyünk.
A tornaterem nem néz ki nagyobbnak egy CBAnál, de a föld alatt 3 emelet van. És persze hightech, ahogy minden. Most valami enyhébb parti lesz, arra benézek, mert a student house-ban lesz, ami 50 m-re van a nagyon király szállásomtól, szóval akármikor észrevétlen leléphetek, ha úgy ítélem meg a helyzetet.
U.i.: a lego robot király volt, két touch sensorral vezéreltem a motorokat, és az ultrasonc sensort is beüzemeltem. Hátra van még a light sensor, és a sound sensor. Ezekkel együtt már egész komplex dolgot lehet csinálni. Végső célnak a vonalkövetést tűztem ki. Ma Lamaita (alias Lemon) a román csaj beüzemeli a laptopjával, és szombaton megkapom tőle a robotot.
Holnap egész nap Aarhus-ban leszünk, vonattal megyünk.
2013. július 4., csütörtök
Bright side
Nincs fény árnyék nélkül, minden jóban valami rossz, és még sorolhatnám a sablonos szövegeket, amikor ráadásul nem is mindig igaz, de a lényeg az, hogy ez egy egészen jó nap lett. Remélem, megértitek, hogy miért nem tudok képekkel szolgálni... de a mai nap nem is a képekről szólt.
Órák után gondoltam megnézem már a negyedik csajt, aki jött programozni. A westendcitycenterbe totálisan beilleszthető lenne, ezért gondoltam, hogy egész nap facebookozik, ami részben igaz. Nem ő az első ember, akit ha megkérdeztem, hogy honnan van, nem tudta megmondani. Oroszországban született, de litvániában élt, de most finnországban járt valami egyetemre, de végül átjött ide tanulni erre az egyetemre, és németországban akar lakni. Az oroszok mindig kúsznak, settenkednek, lopakodnak az EU-ba.
Maria megváltoztatta az állampolgárságát, hogy egyszerűbb legyen EU állampolgárként finn egyetemre járni, de jelentkezett egy másik nyári suliba, ahova csak az orosz állampolgároknak ingyenes, de amikor jelentkezett, akkor még orosz állampolgár volt, és mostmár nem az.
Itt mindenki össze vissza mászkált az északi országok között, és senki sem tudja, honnan származik, és nincs otthonuk, mindig éppen ott laknak, ahol laknak.
Naszóval beszélgettem egy picit ezzel a csajjal, és ő totál kezdő, és ő meg majd összeszarja magát, annyira nehéz neki ez a kurzus, amit meg is értek. mondjuk leginkább azért csinálja ezt, mert sok tárgyat bukott ezen az egyetemen, és ha nyári iskolaként megcsinálja, akkor azzal még mentheti a seggét. Elvileg Mechanical engineeringet csinál, de elég furcsa nekem. Ha valaki ennyire reál tudományt művel egyetemi szinten, akkor könnyen rááll az agya a programozásra általában. Azt is nehezen képzelem el, hogy harmadévesként még nem tanult programozni. Najó, nem fikázok tovább senkit, ő dolga.
Rafael behívott a cool irodájába, mondta, hogy szar van, mert az egyetlen ember, aki csinálhat érvényes kártyát, holnap elmegy szabadságra, és így 0 esély van jelenleg, hogy kapjak működő varázskártyát. Ebből következett, hogy sajnos át kell költöznöm a drága szállásra, ami kulccsal működik. Kaptam egy kártyát, amivel az egyetemre be tudok jutni este 5 után. Így lettem Estmaria Slavova vagy valami hasonló. A csaj az utolsó pillanatban lemondta, de a kártyát már megcsinálták neki (több ilyen is van), de ezzel csak az egyetem ajtaját tudom nyitni, de rendkívül hasznos. Megkaptam a kulcsot a drága szálláshoz. Így nem az egyetemBEN lakom, hanem mellette 20 méterrel. Nincs szobatársam továbbra sem. Az asztalon találtam egy üzenetet:
Dear new students!
We have some gifts for you, because we had no space to bring home these,
Have a nice time!
Szóval van a privát konyhámban pár kiló tészta, mosószer, olaj, só, a privát fürdőszobámban szappan WCpapír. Már csak Wifi jelszót kell szereznem. Mindenem privát :)
Nagyon király a szállás, és ha most jobban belegondolok, 2 hétre 200 euró lett volna, de mivel az ő hibájuk, hogy nincs kártyám, ezért nem kell fizetnem többletet.
A vicces az, hogy 1,5 hét szállás ezen a helyen kb. többe került volna, mint a fényképezőgép, amit elloptak.
hát őő. Azért legközelebb inkább ne lopjanak el semmit.
Rafael szerint nekünk kell a rendőrségre menni, mert ők nem fognak idekocsikázni. Szóval mentem a litvánokhoz biciklit szerezni, hogy azzal menjek a rendőrségre.
Irka (akinek a becsületes neve Hermantes, de elvileg az Irka ugyanaz), a litván felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival a police stationre, mert gyalog irgalmatlan messze van. Szóval nekivágtunk a nagy útnak. Nem izgulták túl magukat. A police station amúgy tök nagy (8-10 emelet), mi a földszinten két csajjal találkoztunk, akik csak aktakukacok szerintem. Mérsékelten unott fejjel ültek a gép előtt, aztán mondtuk nekik, hogy eksön van. Az egyik láthatóan kb most csinált először ilyet, mert egyfolytában a másikat zaklatta, aki szintén nem volt a helyzet magaslatán. Az adatok felvétele 20 percig tartott, aztán írt valami cuccost (nem tudom mit, mert DÁNUL van) még kb 10 percig. Szerencsétlen Manos adatait még tovább tartottfelvenni, mert kicsit elvesztek a görög személyigazolvány sajátosságaiban, de egyáltalán nem aggódtak, nem siettek.
Fogalmam sincs, mit írtak a police reportba, talán azt, hogy hülye diákok, hogy lehettek ennyire sötétek, hogy nem zárták be az ajtót.
Otthonról elkértem a gép adatait, szóval serial number alapján megtalálhatják, ez az elmélet, de nem hiszem, hogy lesz ebből valami. A lényeg, hogy van papírosom, lehet azért voltak ennyire tanácstalanok, mert nem sok lopás történik, és ez nem rutinfeladat.
ma este a változatosság kedvéért megint parti van, de inkább filmezünk a félig dán félig görög 11 nyelven beszélő Marcosnál páran.
Csinált már valaki sütőben popkornt? Én épp most fogok csinálni.
Lego Mindstorm, holnap jövök!! vagyis elviszem, haza, a király szállásomra, ahol 100 méteres körzetben semmilyen summerschoolos nincs, és tök nyugis hely.
Órák után gondoltam megnézem már a negyedik csajt, aki jött programozni. A westendcitycenterbe totálisan beilleszthető lenne, ezért gondoltam, hogy egész nap facebookozik, ami részben igaz. Nem ő az első ember, akit ha megkérdeztem, hogy honnan van, nem tudta megmondani. Oroszországban született, de litvániában élt, de most finnországban járt valami egyetemre, de végül átjött ide tanulni erre az egyetemre, és németországban akar lakni. Az oroszok mindig kúsznak, settenkednek, lopakodnak az EU-ba.
Maria megváltoztatta az állampolgárságát, hogy egyszerűbb legyen EU állampolgárként finn egyetemre járni, de jelentkezett egy másik nyári suliba, ahova csak az orosz állampolgároknak ingyenes, de amikor jelentkezett, akkor még orosz állampolgár volt, és mostmár nem az.
Itt mindenki össze vissza mászkált az északi országok között, és senki sem tudja, honnan származik, és nincs otthonuk, mindig éppen ott laknak, ahol laknak.
Naszóval beszélgettem egy picit ezzel a csajjal, és ő totál kezdő, és ő meg majd összeszarja magát, annyira nehéz neki ez a kurzus, amit meg is értek. mondjuk leginkább azért csinálja ezt, mert sok tárgyat bukott ezen az egyetemen, és ha nyári iskolaként megcsinálja, akkor azzal még mentheti a seggét. Elvileg Mechanical engineeringet csinál, de elég furcsa nekem. Ha valaki ennyire reál tudományt művel egyetemi szinten, akkor könnyen rááll az agya a programozásra általában. Azt is nehezen képzelem el, hogy harmadévesként még nem tanult programozni. Najó, nem fikázok tovább senkit, ő dolga.
Rafael behívott a cool irodájába, mondta, hogy szar van, mert az egyetlen ember, aki csinálhat érvényes kártyát, holnap elmegy szabadságra, és így 0 esély van jelenleg, hogy kapjak működő varázskártyát. Ebből következett, hogy sajnos át kell költöznöm a drága szállásra, ami kulccsal működik. Kaptam egy kártyát, amivel az egyetemre be tudok jutni este 5 után. Így lettem Estmaria Slavova vagy valami hasonló. A csaj az utolsó pillanatban lemondta, de a kártyát már megcsinálták neki (több ilyen is van), de ezzel csak az egyetem ajtaját tudom nyitni, de rendkívül hasznos. Megkaptam a kulcsot a drága szálláshoz. Így nem az egyetemBEN lakom, hanem mellette 20 méterrel. Nincs szobatársam továbbra sem. Az asztalon találtam egy üzenetet:
Dear new students!
We have some gifts for you, because we had no space to bring home these,
Have a nice time!
Szóval van a privát konyhámban pár kiló tészta, mosószer, olaj, só, a privát fürdőszobámban szappan WCpapír. Már csak Wifi jelszót kell szereznem. Mindenem privát :)
Nagyon király a szállás, és ha most jobban belegondolok, 2 hétre 200 euró lett volna, de mivel az ő hibájuk, hogy nincs kártyám, ezért nem kell fizetnem többletet.
A vicces az, hogy 1,5 hét szállás ezen a helyen kb. többe került volna, mint a fényképezőgép, amit elloptak.
hát őő. Azért legközelebb inkább ne lopjanak el semmit.
Rafael szerint nekünk kell a rendőrségre menni, mert ők nem fognak idekocsikázni. Szóval mentem a litvánokhoz biciklit szerezni, hogy azzal menjek a rendőrségre.
Irka (akinek a becsületes neve Hermantes, de elvileg az Irka ugyanaz), a litván felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival a police stationre, mert gyalog irgalmatlan messze van. Szóval nekivágtunk a nagy útnak. Nem izgulták túl magukat. A police station amúgy tök nagy (8-10 emelet), mi a földszinten két csajjal találkoztunk, akik csak aktakukacok szerintem. Mérsékelten unott fejjel ültek a gép előtt, aztán mondtuk nekik, hogy eksön van. Az egyik láthatóan kb most csinált először ilyet, mert egyfolytában a másikat zaklatta, aki szintén nem volt a helyzet magaslatán. Az adatok felvétele 20 percig tartott, aztán írt valami cuccost (nem tudom mit, mert DÁNUL van) még kb 10 percig. Szerencsétlen Manos adatait még tovább tartottfelvenni, mert kicsit elvesztek a görög személyigazolvány sajátosságaiban, de egyáltalán nem aggódtak, nem siettek.
Fogalmam sincs, mit írtak a police reportba, talán azt, hogy hülye diákok, hogy lehettek ennyire sötétek, hogy nem zárták be az ajtót.
Otthonról elkértem a gép adatait, szóval serial number alapján megtalálhatják, ez az elmélet, de nem hiszem, hogy lesz ebből valami. A lényeg, hogy van papírosom, lehet azért voltak ennyire tanácstalanok, mert nem sok lopás történik, és ez nem rutinfeladat.
ma este a változatosság kedvéért megint parti van, de inkább filmezünk a félig dán félig görög 11 nyelven beszélő Marcosnál páran.
Csinált már valaki sütőben popkornt? Én épp most fogok csinálni.
Lego Mindstorm, holnap jövök!! vagyis elviszem, haza, a király szállásomra, ahol 100 méteres körzetben semmilyen summerschoolos nincs, és tök nyugis hely.
2013. július 3., szerda
Sunset
A görögökkel viccesre vettük a figurát, ha jönnek a rendőrök nem az lesz az első, hogy elmeséljük, hogy egymás szobájából lopkodtunk dolgokat, mert ennek egyrészt semmi nyoma nincs (kép, vagy belépési adat a kártyával), másrészt meg semmi jelentősége nincs. Szóval ha a rend éber őrei emgjönnek, amúgy is Rafael fog velük bezsélni, és nekem csak a papír kell, hogy feljelentés megtörtént, nem tréfa ez.
Rafael mondta, hogy töröljem a facebook csoportból a bejegyzésemet a lopásról, mert rontom a VIA SummerSchool imidzsét :D olyanok is be vannak lépve a csoportba, akik még nem érkeztek meg, és majd ha megérkeznek, akkor parázni fognak, és akkor neki nehezebb dolga lesz. Valami ilyesmit értettem. Mire törölni akartam, már törölte is, mert ő az admin. Nagyon laza gyerek, de a dánok megnevelték és ha kell akkor ilyen szigorú, és kíméletlen. Amit el akartam érni, az az volt, hogy mindenki zárja be az ajtaját, ha már van ez a hightech cucc, és nem kell a kulccsal szarakodni. Azt mondta, hogy a tájékoztatóban benne van, hogy zárni kell az ajtókat, bumm. Mondta, hogy sajnálja, ami velünk történt, de nem úgy tűnik, mintha felelősségvállalás lenne a részükről.
este 10:30kor elmentünk naplementét nézni páran az egyik tóhoz, amelyiknél még nem voltam (2 nagyobb tó van, meg a tenger). Manos egyfolytában azt hajtogatta, hogy ez nem is naplemente, és görögországban bezzeg milyen gyönyörű. Valójában egy kis rózsaszín folt volt a sok felhő mögött, és ez is csoda, mert általában annyira felhős az ég, hogy eddig csak egyszer láttam naplementét. Felmentünk egy vadászlesre, de mire odaértünk már az a kevés naplemente is eltűnt. Hát ennyi volt. Közben a szúnyogok megettek minket, és kerülgettük a tehénszart, és a meztelencsigákat az úton, ami valójában egy kis ösvény volt.. Ez egy nemzeti park rengeteg állattal, érintetlen területtel a városban benne gyakorlatilag.
mindenhol bocik, kacsák, hattyúk, énekesmadarak, bociszar az úton, meztelencsigák, nemmeztelencsigák, SZÚNYOGOK, szitakötőszerűségek. Mindez az egyetem háta mögött. (ezt a képet google-ről szedtem).
Manos elég szar helyzetben van, mert ugye programozni jött és most így nem igazán van min programoznia. Nekem pár pótolható képem elveszett 400 forintnyi elemmel, és egy 2 GB-os SD kártyával, meg egy fényképezőgéppel. Meg 8 használhatatlan akkus elemmel, de neki ez egy kölcsönkért laptop volt, és nem tudom pontosan mit dolgozik, de csomó munkája is elveszett, mert megcsinálta, de nem küldte még el. Gyorsan megváltoztatta a gépemen az összes jelszavát, legalább azokat ne törjék fel neki. Elvileg a dánok kukáznak neki valami kölcsönlaptopot, hogy tudjon programozni.
Várom már a pénteket, mert akkor egész hétvégére megkapjuk a lego robotot. Szombaton meg lehet elmegyünk össznépileg Arhusba (kb 40 km). Szóval a szombati nap kiesik ilyen szempontból.
az egyik csoporttársamról kideürült, hogy félig görög, félig dán, és 11 nyelven beszél. Nem, nem programozási nyelven.
Ééés ma megmutattam a tanárnak, hogy hogyan lehet megcsinálni 1 sorban azt, amire azt mondta, hogy "google it". Hála Viktornak, íme a működő kód:
Rafael mondta, hogy töröljem a facebook csoportból a bejegyzésemet a lopásról, mert rontom a VIA SummerSchool imidzsét :D olyanok is be vannak lépve a csoportba, akik még nem érkeztek meg, és majd ha megérkeznek, akkor parázni fognak, és akkor neki nehezebb dolga lesz. Valami ilyesmit értettem. Mire törölni akartam, már törölte is, mert ő az admin. Nagyon laza gyerek, de a dánok megnevelték és ha kell akkor ilyen szigorú, és kíméletlen. Amit el akartam érni, az az volt, hogy mindenki zárja be az ajtaját, ha már van ez a hightech cucc, és nem kell a kulccsal szarakodni. Azt mondta, hogy a tájékoztatóban benne van, hogy zárni kell az ajtókat, bumm. Mondta, hogy sajnálja, ami velünk történt, de nem úgy tűnik, mintha felelősségvállalás lenne a részükről.
este 10:30kor elmentünk naplementét nézni páran az egyik tóhoz, amelyiknél még nem voltam (2 nagyobb tó van, meg a tenger). Manos egyfolytában azt hajtogatta, hogy ez nem is naplemente, és görögországban bezzeg milyen gyönyörű. Valójában egy kis rózsaszín folt volt a sok felhő mögött, és ez is csoda, mert általában annyira felhős az ég, hogy eddig csak egyszer láttam naplementét. Felmentünk egy vadászlesre, de mire odaértünk már az a kevés naplemente is eltűnt. Hát ennyi volt. Közben a szúnyogok megettek minket, és kerülgettük a tehénszart, és a meztelencsigákat az úton, ami valójában egy kis ösvény volt.. Ez egy nemzeti park rengeteg állattal, érintetlen területtel a városban benne gyakorlatilag.
mindenhol bocik, kacsák, hattyúk, énekesmadarak, bociszar az úton, meztelencsigák, nemmeztelencsigák, SZÚNYOGOK, szitakötőszerűségek. Mindez az egyetem háta mögött. (ezt a képet google-ről szedtem).
Manos elég szar helyzetben van, mert ugye programozni jött és most így nem igazán van min programoznia. Nekem pár pótolható képem elveszett 400 forintnyi elemmel, és egy 2 GB-os SD kártyával, meg egy fényképezőgéppel. Meg 8 használhatatlan akkus elemmel, de neki ez egy kölcsönkért laptop volt, és nem tudom pontosan mit dolgozik, de csomó munkája is elveszett, mert megcsinálta, de nem küldte még el. Gyorsan megváltoztatta a gépemen az összes jelszavát, legalább azokat ne törjék fel neki. Elvileg a dánok kukáznak neki valami kölcsönlaptopot, hogy tudjon programozni.
Várom már a pénteket, mert akkor egész hétvégére megkapjuk a lego robotot. Szombaton meg lehet elmegyünk össznépileg Arhusba (kb 40 km). Szóval a szombati nap kiesik ilyen szempontból.
az egyik csoporttársamról kideürült, hogy félig görög, félig dán, és 11 nyelven beszél. Nem, nem programozási nyelven.
Ééés ma megmutattam a tanárnak, hogy hogyan lehet megcsinálni 1 sorban azt, amire azt mondta, hogy "google it". Hála Viktornak, íme a működő kód:
Scanner input = new Scanner(System.in);
Payroll person1 = new Payroll();
System.out.println("type your name");
person1.setName(input.
az én verzióm ez volt (lent), de nem működött, ezért váltottam vissza arra a módszerre, hogy eltárolom egy változóban ideiglenesen, de az nagy pazarlás. keressétek a különbséget.
Scanner input = new Scanner(System.in);
Payroll person1 = new Payroll();
System.out.println("type your name");
person1.setName(input.
Ma visszaugrottunk az if statement-re meg társaira. Nem tudom, ez miért a classes után van, de most itt van.
A másodfokú egyenletet megoldó programot hamar megcsináltam/tuk, de a mögöttem ülő román csajnak a determináns mindig 0 lett, akkor is, amikor nem annyinak kellett volan lennie). Nekiálltunk debuggolni. nagy kupaktanács volt, legalább 5* debuggoltuk lépésről lépésre, kicseréltük az összes intet double-re, meg vissza, meg átrendeztük a zárójeleket, de még mindig nem tudjuk, hogy mi a hiba. Elkezdte elölről írni 0-ról, és ,működött. Ezek olyan dolgok, amikre sosem kapunk választ. (volt save, restart, minden)
Hárman ülünk lányok egykupacban: én, Agnieszka, meg a román csaj, akit Lemonnak hívok, mert az eredeti nevét valahogy úgy kell kiejteni, hogy Lamajica (csomó furcsa leírhatatlan hanggla vegyítve), és ezért bemutatkozásnál mindenkinek felajánlotta, hogy lehet őt Lemonnak hívni, mert az mindenkinek jobb.
a negyedik csaj az olasz srác mellett ül, az utolsó padban (bőven lenne hely előrébb), gondolom róla másolja, és nem túl kommunikatívak. Lehet csak facebookoznak.
Amúgy Agnieszka 32 éves, 5 éve él dániában, és köszöni szépen jól van, azt leszámítva, hogy az iPhone képernyője betört, és majd csak lengyelországban fogja megcsináltatni, emrt ott sokkal olcsóbb. Amúgy az iPhone-ja rózsaszín, és neki frankón műkörmei vannak. El lehet képzelni, milyen az, amikor nekiáll programozni a piros műkörmeivel, csinál egy class-t ami Exercise01, felrakja töltőre a rózsazsín iphon-et... és megkér, hogy scrollozzak kicsit vissza a forráskódban, mert nem látja :D
U.i.: a görögök akcentusa kifogyhatatlan röhögés forrás.
szemléletetem egy mondattal, aminek semmi értelme:
Just in case check the cheese, don't judge, use the JAVA, not jean michel jarre. // eredeti mondat
Dzászt in kész, cek dzö cíz, dont dzádz, júsz, dö dzává, not zán miszel zár. // ahogy ők kiejtik
azt mondták, ez nem görög, hanem krétai akcentus. Hát jó
Dark side
Tegnap este, mikor leléptünk a partiról, Manos (az egyik görög) odaadta a kártyáját, hogy be tudjak menni a szobájukba, és elvehessem a konyhakulcsot az asztalukról. Ha már ott voltam, akkor gondoltam csináljunk valami vicceset, ráírtam egy papírra, hogy I will kill you - a ghost, és letettem az egyik laptopra. Ma mindhárman berontottak a konyhába, amikor kajáltam, és kérdezték, hogy nem loptam-e el valamijüket, és vigyázzak, mit mondok, mert ők ellopták a telefontöltőmet, és a fél pár papucsomat. Egy ideig faggattak, de nem igazán értettem, aztán rákérdeztek, hogy elloptam-e a laptopját Manosnak. Mondtam, hogy nem, 10 percig bizonygattam, aztán leléptek, hogy akkor mennek a rendőrségre. Én nem hittem el, hogy oda mennek. Aztán ők bizonygatták 10 percig, hogy bizony ellopták Manos laptopját, ami ráadásul egy kölcsönlaptop, és ha nem én voltam, akkor ez rendőrségi ügy. Kicsit beszartam, úgyhogy visszamentem a szobámba körülnézni. Nos, nekem "csak" a fényképezőgépemet lopták el. Szóltam nekik, hogy mi van, ettől még jobban összeomlottak. Írtam Rafaelnek facebookon (nevetséges, hogy ez a leggyorsabb kommunikációs csatorna), azt mondta, este 9-re jön (enm tudom, ő mit tehet, gondolom kb semmit). Ettől Manos még mérgesebb lett, hogy este kilencre már mindegy, azonnal cselekedni kéne. De rendőrök úgyis csak holnap tudják megnézni a kamerákat, szóval tökmindegy.
Ez azért különösen frusztráló, mert Agnieszka, a lengyel, aki úgy gondolja, hogy a szóvivőm, a mai óra után elvitt egy nagyobb boltba vásárolni, aztán hazavitt, mert van kocsija, és mert jófej, csak nem tud programozni, ezért zseninek gondol. A parkolás úgy működik, hogy van az embereknek egy papírórája, ilyen játékóra, beállítja, hogy mikor szállt ki a kocsijából, és csak 1,5 óra után kell fizetni. Én köpni nyelni nem tudtam, és kérdeztem, hogy ezt komolyan elhiszik, és ennyire megbízhatóak az emberek, és nem élnek vissza? Mondta, hogy igen, itt így működnek a dolgok.
Szóval ezután történt ez az egész. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem a dán huligánok jöttek be az egyetemre, hanem vagy más tanulók, vagy itt portyázó más nemdánok tették. Ezen az emeleten csak mi vagyunk diákok 4-en, a többi az üres szoba, vagy iroda, vagy nemtommi, nem tudom, ki jönne fel egy random épület harmadik emeletére portyázni.
Akik idejárnak egyetemre, ők azt mondták, hogy félévente max 1 lopás van.
Az igazán vicces az, hogy mint mondtam, az összes ajtó csak kártyával nyílik, minden automatizált, az összes lámpa, minden mozgásérzékelős, és mégis megtörténhet egy ilyen eset, akárcsak a nyomi magyar szállodákban, vagy akárhol máshol magyarországon, ahol a technika még nem igazán ütötte fel a fejét. Igaz, ez 17:00 előtt volt, és addig nyitva vannak az ajtók, tehát kártya nélkül is be lehet jönni.
Kiírtam facebook csoportba, hogy figyeljenek az értékeikre, mert csúnya dolgok történtek.
Nem tudom, ki ezért a felelős, de kíváncsi leszek, hogy a dán bürökrácia, és a dán gépezet hogyan működik, megpróbálják-e rámkenni, hogy persze, pénteken fogadták el a jelentkezésemet, és ezért nincs még kártyám, és amúgy van értékmegőrző, amihez "csak" lakatot kéne vennem (amit egyébként nem találtam semelyik boltban). De amúgy a görögök nem tudom, miért nem zárták be a szobájukat, nekik van kártyájuk.
Ez az első, hogy valamimet frankón ellopják, nem túl kellemes érzés. Most egy hajszálnyit megnyugodtam, mert eszembe jutott, hogy apukámmal kötöttünk biztosítást. Ez még gondolom nem old meg mindent, de határozottan jobb, mint a semmi.
Közben beszéltem a biztosítóval, szereznem kell rendőrségi jegyzőkönyvet, és egy csomó papírmunka vár rám, ahogy érzem.
abbahagyom a mérgelődést, az eső elállt, csinálok valami értelmeset. A laptopt magammal viszem, a monitort meg elrejtem valahova. A többi érték amúgy is mindig nálam van.
Ez azért különösen frusztráló, mert Agnieszka, a lengyel, aki úgy gondolja, hogy a szóvivőm, a mai óra után elvitt egy nagyobb boltba vásárolni, aztán hazavitt, mert van kocsija, és mert jófej, csak nem tud programozni, ezért zseninek gondol. A parkolás úgy működik, hogy van az embereknek egy papírórája, ilyen játékóra, beállítja, hogy mikor szállt ki a kocsijából, és csak 1,5 óra után kell fizetni. Én köpni nyelni nem tudtam, és kérdeztem, hogy ezt komolyan elhiszik, és ennyire megbízhatóak az emberek, és nem élnek vissza? Mondta, hogy igen, itt így működnek a dolgok.
Szóval ezután történt ez az egész. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem a dán huligánok jöttek be az egyetemre, hanem vagy más tanulók, vagy itt portyázó más nemdánok tették. Ezen az emeleten csak mi vagyunk diákok 4-en, a többi az üres szoba, vagy iroda, vagy nemtommi, nem tudom, ki jönne fel egy random épület harmadik emeletére portyázni.
Akik idejárnak egyetemre, ők azt mondták, hogy félévente max 1 lopás van.
Az igazán vicces az, hogy mint mondtam, az összes ajtó csak kártyával nyílik, minden automatizált, az összes lámpa, minden mozgásérzékelős, és mégis megtörténhet egy ilyen eset, akárcsak a nyomi magyar szállodákban, vagy akárhol máshol magyarországon, ahol a technika még nem igazán ütötte fel a fejét. Igaz, ez 17:00 előtt volt, és addig nyitva vannak az ajtók, tehát kártya nélkül is be lehet jönni.
Kiírtam facebook csoportba, hogy figyeljenek az értékeikre, mert csúnya dolgok történtek.
Nem tudom, ki ezért a felelős, de kíváncsi leszek, hogy a dán bürökrácia, és a dán gépezet hogyan működik, megpróbálják-e rámkenni, hogy persze, pénteken fogadták el a jelentkezésemet, és ezért nincs még kártyám, és amúgy van értékmegőrző, amihez "csak" lakatot kéne vennem (amit egyébként nem találtam semelyik boltban). De amúgy a görögök nem tudom, miért nem zárták be a szobájukat, nekik van kártyájuk.
Ez az első, hogy valamimet frankón ellopják, nem túl kellemes érzés. Most egy hajszálnyit megnyugodtam, mert eszembe jutott, hogy apukámmal kötöttünk biztosítást. Ez még gondolom nem old meg mindent, de határozottan jobb, mint a semmi.
Közben beszéltem a biztosítóval, szereznem kell rendőrségi jegyzőkönyvet, és egy csomó papírmunka vár rám, ahogy érzem.
abbahagyom a mérgelődést, az eső elállt, csinálok valami értelmeset. A laptopt magammal viszem, a monitort meg elrejtem valahova. A többi érték amúgy is mindig nálam van.
2013. július 2., kedd
Ki a szobatársam?
Talán pár embernek nem volt tiszta, hogy most akkor mi van a szobatársammal. Ő jelenleg levegőnek néz, és én is levegőnek nézem őt viszonzásul. Nem vagyunk tekintettel egymás személyes terére. Még jó, hoyg nem létezik. Egyedül vagyok a szobában, így akkora kupit csinálhatok, amekkorát nem szégyellek. Bár sajnos akkor is is kupi lenne, ha lenne szobatársam, nem akarok senkit sem becsapni.
Olyan régen kezdődött ez a nap, vissza sme tudok emlékezni, hol kezdődött. Valahogy beértem 9-re órára, nem tudom hogy. Nagyon felkészülten érkeztem. A BME-re nem járok ennyi cuccal. A nagyhátizsákmban volt a laptop, a monitor, egy 2 literes pia, egy kiló toast kenyér (occsó volt, de szerintem műanyagból van sajnos, mert már két napja tök puha, és nem keményedik, nem szárad ki), és vittem pár rágcsálnivalót.
Erre kideülr, hogy hozni kellett volna a 900 oldalas könyvet, mert abból csinálunk feladatokat. Oké, futottam kb 500 métert összesen, és lépcsőztem 6 emeletet. Hiába lakom konkrétan az egyetemBEN, a hosszú folyosó, az hosszú folyosó. A tanárunk dán, egész jól bezsél angolul, de erős akcentusa van. Mint kiderült, életeket ment MATLAB-bal. MR képeket dolgoz fel, és nem értettem pontosan, de talán valami izomsorvadást tud felfedezni a korai stádiumban, vagy franc tudja. De nagyon jó, hogy van ezt a programja.
Szóval okos srác, nem ezzel van a baj. A baj ott van, hogy nincs túlságosan átgondolva, és neki nem a JAVA a szakterülete. Igazából ő bioedical valamit csinált, nem informatikus, és ez meglátszik.
Az egyik feladatnál kérdeztem valamit, hogy hogy lehetne az egyik részt 4 utasítás helyett egy utasítással megoldani. Azt mondta, utána néz. Aztán nem sokkal később visszajött, és magyarázott valamit, de totál féreértette, amit mondtam (lehet, részben az én hibám volt), de aztán megértette, mit akartam, és nem tudott rá mit mondani :D "Just Google it".
Scanner input = new Scanner(System.in);
System.out.println("type your name");
String name = input.nextLine();
Payroll person1 = new Payroll();
person1.setName(name);
ha valaki tudja, hogy tudnám az általam írt Payroll class setName methodjába beilleszteni a keyboard inputot úgy, hogy egy utasítás legyen, ne tartsa magában. Nekem volt egy ötletem, de az nem működött.
A mellettem lévő lengyel csaj (Agnieszka) időnként úgy érzi, hogy az én szóvívőm. A tanár kérdezte, hogy amúgy milyen ez a kurzus, van-e olyan, aki számára túl nehéz. Senki nem tette fel a kezét. Van-e olyan, akinek túl könnyű. Agnieszka meg mondta, hogy ó igeen, Nora mindent tud. A lengyel-magyar barátság nevében nem ütöttem le, de amúgy ehhez azért nem volt joga. nem én vagyok az egyetlen, akinek túl egyszerű az eleje, de így most úgy tűnt. Namindegy. Azt sem értettem, hogy mit nem ért azon, hogy ha 25% adó van, akkor miért 1,25-tel szorzom be a price-t. Azt hajtogatta, hogy az adó az csak 25%, nem 125%.
(látta, hogy hogyan használom, látta a környezetet, szóval egyértelmű volt)
És ő egyetemre jár :D
Mára több, kcsiit nehezebb feladatot hozott, de egyik sem nehéz, csak sok. 6-7 feladat, reggel nyolcig kell elküldenem. Nem csak azt názik, hogy ott voltam-e az órán, hanem azt is, hogy fejben ott voltam-e. ezt úgy ellenőrzik, hogy le kell adni az órai munkát. Ha nem tudom emgcsinálni órán, akkor házifeladat, de le kell adni. Nmármost eléggé trehányul csináltam meg órán, mert értettem, tudtam mit kell csinálni, csak nem volt kedvem annyit gépelni, mert ráadásul hasonlók voltak a feladatok. Inkább a többieknek segítettem, mert az nagyobb kihívás volt. Már értem, miért modnják azt, hogy az ember tanítás közben érti meg igazán a dolgokat. Szóval nem lébecoltam, csak igyekeztem hasznosan eltölteni az időmet. Agnieszka szerint az jó, ha lusta vagyok, mert Bill Gates is lusta embereket alkalmaz, mert ők megtalálják a legegyszerűbb megoldást mindenre, emrt nem akarnak feleslegesen energiát pazarolni. Azt hiszi, zseni vagyok, meg földönkívüli. Valójában csak ő nem ért hozzá, ha értene, nem gondolná ezt.
A jó hír az, hogy hétvégére megkapom/kapjuk a lego robotot 8amit még midnig nem láttam). Megkapjuk, hogy kísérletezzünk. jelentkeztem az Examra. A jegy nagy részét egy multiple choice teszt teszi ki. Ezzel nem értek egyet, szerintem egy komplexebb projekt sokkal érdekesebb lenne, mint az elmélet.
Túl sokat rinyálok erről, teljesen jó ez, sok dolog helyrekerült a fejemben, még ha nem is a tanárnak köszönhetően.
Óra után nem találkoztam emberekkel. Nem tudom, hol voltak a többiek, mit csináltak, volt-e órájuk. Vettem elmet a fényképezőbe, próba cseresznye alapon odamentem a litvánokhoz. Éppen ott voltam, és elkértem a legjobb biciklit, és egy biciklizárat, és nekivágtama városnak. Le akartam fotózni rendes géppel a sok medúzát, de eltűntek!!! csak pár volt már.
A legjobb bicikli... Akkora nyolcas van a hátsó kerékben, hogy csoda, hogy működik
Átlagos házak a tengerpart mellett. A dány nyugdíjasok kiülnek, olvasnak, televannak ókori görög szobrokkal az erkélyen (ha replika akkor is tök menő), tele vannak bonsai növényekkel is, és egy közepesen szar kilátásuk van a tengerre. Félreértés ne essék, ezek tényleg áltagos házak arrafelé.
medúúúza
mert nagyon laza vagyok. Tudom, hogy a medúza háta nem csíp, majdnem kikaptam egyet a vízből, de féltem, hogy ha mégis megcsíp, akkor azonnal történik valami brutális, mert vannak ám nagyon brutál medúzák. Lecsekkolok mi történik, ha megcsíp ez a féle, aztán majd elkezdem utána zaklatni őket. De lehet mire megint visszamegyek, totál eltűnnek.
ez akkor is művészkép, ha nem az
ahogy ez is
a lengyel rafael
na ez az, amiről beszéltem. Jobb szélen kicsit látszik a járda. Mellette a bicikli út, aztán az autóút valami buszöböllel, és aztán járdasziget. És ezt ha tükrözöd, megvan az út teljes szélessége.
Semmi nem indokolja, hogy olyan szélesek legyenek az utak, mint az előző képen, mert amint látszik, ez a csúcsforgalom a városközpontban. Ma napsütéses idő volt dániában, szóval viszonylag nagy éelt volt a többi naphoz képest. Tehét ez kb a Váci utca Budapesten...csúcsforgalomban... :)
Rafael készült egy kis városfelfedező játékkal. Voltak állomások, menni kellett, emgtalálni helyeket, embereket, kreatívan kellett gondolkodni, csapatban dolgozni. Jó volt.
Az egyik állomáson megkaptuk ezta képet kinyomtatva:
volt 15 percünk megfejeteni, ki ez., Senkinek nem volt okostelefonja, ezért megállapítottuk az első embert, akivel találkoztunk, és ő azt mondta, nem tudja ki ez, de Horsensben egyetlen híres ember van, az Vitus Bering. Így is lett. A csaj, aki ezt az állomást, feladatot vezényelte Lucie, egy cseh csaj. 1 kilóméterről ordít a fejéről, hogy paryarc, és ennek gyakran hangot is ad, biztos, ami biztos. Szóval miután kitaláltuk, hogy ki ez. ő azt mondta, hogy amikor először meglátta, azt hitte, hogy ez Mozart... Na most jött el az a pont, amikor VÉGELEG elásdta magát nálam, msomtár nicns visszaút. Ez már enm előítélet, azt hiszem elegendő infóm van róla, hogy meglehessen a véleményem.
A vetélkedő maradék része Vitus Beringről szólt, mert tényleg csak ez a szerencsétlen csinált valamit ebben a kisvárosban, ls akkor mindent róla neveztek el. Az egyik feladat az volt, hogy össze kellett szedni, mi minden van elnevezve róla. Sorolom:
- Bering- tenger (igen az a tenger)
- Vitus Bering Innovation Park (az egyetem üvegpalotája)
- Vitus Bering Park (fű, fák, a szokásos)
- Beringsakjdfnhladshlsidfh (bering hentese, enm tudom dánul, de van egy ilyen húsbolt)
- Van egy szökőkútja
- van egy utcája
- van elnevezve gleccser róla (az nem tom hol van)
- van egy sziget elnevezve róla
Na erről szól a kövi feladat. A krédés az volt, hogy miért neveztek el beringről egy szigetet. Mindenki azt gondolta, hogy azért, mert felfedezte. ja, a csávókám sailor volt, ő térképezte fel a csúnya bering tengert, meg hajókázott vezsélyes helyeken, meg ilyenek.
De nem, nem azért van róla elnevezve egy sziget, mert felfedezte. Páran elmentek a csoportból leszólítani random embereket, akik biztos nagyon örültek nekünk. Rafael közben mondta, hogy ez tök könnyű, nem kell senkit megkérdezni, ki lehet találni. Én meg betippeltem, hogy azért nevezték elő róla, mert ott halt meg.
Bingó, this is my lucky day. 1 perc sztárságom lejárta után a bering szökőkútnál lézengtünk, ami a bering szigetet jelképezi. Minden nap van "picture of the day", és én erre pályázom prá ingyen cucc reményében, szóval vad fotózásba kezdtem. Maria nem bánta. Szerintem ez lehetne a "picture of the day", be is küldöm majd. Meg minden nap beküldök valamit, ha már kb 700 forintot elvertem a fényképezőgép elemeire.
et a szökőkút egy nagy kupc fém egy pocsolya közepén, de tökvicces felmászni rá. Amúgy sajnos a bicikli a háttérben lehet érdekesebb.
Najó, a színvonal egyre lejjebb megy, már a gépelési hibákat sincs kedvem kijavítani, elég sok időt elvesz az, ha rendesen akarom dokumentálni, mi történt itt.
ja, este volt parti, vagy valami ahhoz hasonló. beültünk mindannyian egy nagy pubba, nem annyira teteszett, emrt nagy volt a zaj, és így különösen nehéz volt kommunikálni.
arra lettem figyelmes, hogy 3 cseh csaj angolul beszél. kérdeztem, hogy mi történt, fejükre estek, vagy mi. De nem, rájöttek, hogy többet beszélnek csehül, mint angolul, és ez nem jó! Mondtam, hogy hát ja, kicsit paraszt volt azért, amit csináltak eddig, úgyhogy köszi, így máris sokkal jobb.
A partiról hamar leléptünk mariaval, mert még megettük amaradék kajánkat, ami az előző főzésből maradt ( ő midnig valami furcsa csirkét eszik pár zöldséggel, én emg 2 napja mexikói babot, mert hirtelen felindulásból megfőztem egy tonna tésztát, emg egy csomó pormexikóivabot, hogy nincs nekem idpm főzni, azt jó lesz ez majd valahogy)
egyre levesebb időm lesz, egyre több minden történik, és meg akarom őrizni ezeket magamnak, ezért van az, hogy éjjel fél2kor még mindig ezt írom, ahelyett, hogy programoznék :D
Közben kopogtattak a görögök, visszahozták a konyhakulcsot, és bociszemekkel néztek rám, hogy nem tudnak konstruktort írni és úúristen mi lesz velük reggel 8ig, hogy lesz kész a házijuk konstruktor nélkül. Mondtam, hogy nem vagyok hajlandó 6kor kelni, mint ők, én inkább fentmaradós vagyok. Speciális engedélyt kaptak, hogy 7:30kor kopoghatnak, összeszedem magam, és befejezzük a házit. Tényleg maffiózó drogdíler fejük van, de látszott, hogy azért be vannak szarva. Ja, és ők még SOHA nem beszéltek a jelenlétemben egymás közt görögül, ami egy kedves gesztus, én legalábbis értékelem.
lassan már a magyar mondataim is olyan kuszák, mint az angolok, és a JAVA még hátra van. ajjaj, ez kockapoén volt.
2013. július 1., hétfő
Il trionfo del tempo e del disinganno
Két olasz van itt az egyiket megtaláltam, a következő párbeszéd zajlott le (olaszul):
- szia, te olasz vagy? A bemutatkozásnál úgy hallottam, hogy Modenából jöttél.
- Szia, te is olasz vagy?
- ööö nem, csak tudok olaszul egy picit. Tökre szeretem Olaszországot!
Miközben beszéltem, valaki beszélt hozzá, és rá figyelt. Lehet fontos volt, de én meg épp siettem a boltba, szóval ennyi volt a nagy beszélgetés.
Azt nem is írtam, hogy a mai órán hoztak egy raklap könyvet. Mindenki kapott egy 900 oldalas könyvet a JAVA nyelvről, és egy kicsit az UML osztályokról. Nagyon jó könyveknek tűnnek. Nem megtanulni kell, csak segítségnek van.
Viszont el kell döntenem, hogy milyen "diplomát" szerzek. Két lehetőség van. Megfelet/ nem felelt meg lehetőségek közül remélhetőleg a megfeleltet megszerezni, vagy teljesen más programmal, időbeosztással egy 12 fokú skálán egy jegyet szerezni. Azt hiszem ezt kéne ahhoz, hogy otthon a MOGI tanszék elfogadja ezt a kurzust. Ez sokkal több lego programozást jelent, aimenk örülök, de a végén egy csomó szarságot le kell adni, meg szóban prezentálni, előadni mindenki előtt :D de ha már az előző bejegyzésben rinyáltam, hogy lehet, ez így túl könnyű lesz, akkor illik bevállalni, hogy osztályzatért megyek és keményebb programot teljesítek.
Mellesleg a zsivány görögöknek maradt spagettijük és mivel ők Görögországban sosem dobnak ki kaját, megetették velünk. Nem bántam. Amúgy azt hiszik, én valami mesterszakács vagyok, hogy nálam van a konyhakulcs, de ki kellett ábrándítanom őket, mondtam hogy tudok kaját csinálni, persze, tudok főzni, de vagy porból, vagy csak egyszerűbb dolgokat. A szomorú tény az, hogy nem is annyira zsiványak, mint amilyenre elsőre kinéztek. Azt hittem, nem vagyok előítéletes. De sajnos kicsit az vagyok.
Szóval holnap, azaz ma megmondom, hogy na akkor a zúzósabb változatot tolom, és így egy hetet fogok lego robotot programozni, és egy hét JAVA alapozás lesz. Egyébként sokkal több alapozás van a másik ütemtervben.
ahogy visszaolvasok egy-egy bejegyzást ez tényleg csak arra lesz jó, hogy 10 év múlva emlékszem, mit csináltam :D
- szia, te olasz vagy? A bemutatkozásnál úgy hallottam, hogy Modenából jöttél.
- Szia, te is olasz vagy?
- ööö nem, csak tudok olaszul egy picit. Tökre szeretem Olaszországot!
Miközben beszéltem, valaki beszélt hozzá, és rá figyelt. Lehet fontos volt, de én meg épp siettem a boltba, szóval ennyi volt a nagy beszélgetés.
Azt nem is írtam, hogy a mai órán hoztak egy raklap könyvet. Mindenki kapott egy 900 oldalas könyvet a JAVA nyelvről, és egy kicsit az UML osztályokról. Nagyon jó könyveknek tűnnek. Nem megtanulni kell, csak segítségnek van.
Viszont el kell döntenem, hogy milyen "diplomát" szerzek. Két lehetőség van. Megfelet/ nem felelt meg lehetőségek közül remélhetőleg a megfeleltet megszerezni, vagy teljesen más programmal, időbeosztással egy 12 fokú skálán egy jegyet szerezni. Azt hiszem ezt kéne ahhoz, hogy otthon a MOGI tanszék elfogadja ezt a kurzust. Ez sokkal több lego programozást jelent, aimenk örülök, de a végén egy csomó szarságot le kell adni, meg szóban prezentálni, előadni mindenki előtt :D de ha már az előző bejegyzésben rinyáltam, hogy lehet, ez így túl könnyű lesz, akkor illik bevállalni, hogy osztályzatért megyek és keményebb programot teljesítek.
Mellesleg a zsivány görögöknek maradt spagettijük és mivel ők Görögországban sosem dobnak ki kaját, megetették velünk. Nem bántam. Amúgy azt hiszik, én valami mesterszakács vagyok, hogy nálam van a konyhakulcs, de ki kellett ábrándítanom őket, mondtam hogy tudok kaját csinálni, persze, tudok főzni, de vagy porból, vagy csak egyszerűbb dolgokat. A szomorú tény az, hogy nem is annyira zsiványak, mint amilyenre elsőre kinéztek. Azt hittem, nem vagyok előítéletes. De sajnos kicsit az vagyok.
Szóval holnap, azaz ma megmondom, hogy na akkor a zúzósabb változatot tolom, és így egy hetet fogok lego robotot programozni, és egy hét JAVA alapozás lesz. Egyébként sokkal több alapozás van a másik ütemtervben.
ahogy visszaolvasok egy-egy bejegyzást ez tényleg csak arra lesz jó, hogy 10 év múlva emlékszem, mit csináltam :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)