Elsőre nem sikerült, és amikor már majdnem elaludtam, megvakartam az orrom, és kiégette a retinámat a lámpa. De másodszorra már összejött.
Reggel lezuhanyoztam, hajat mostam, amúgy tökjól aludtam. Gondoltam, kérek az egyetlen ismerősömtől (és az egyetlen embertől, aki gyakorlatilag az egyetemen van jelenleg), az orosz csajtól, hajszárítót, de az üvegen keresztül benéztem a szobájába, és nem mertem felébreszteni az alvó medvét. Remélem, értitek ezt a finom szóviccet.
Úgyhogy a kézszárítóval szárítottam meg a hajam, de nem olyan típusúval, mint ami otthon van, hanem ezzel az airbalddel. Tök viccesen állt utána a hajam kb. 2 percig, mert ez így beszívta az összes hajam.
Közben összefutottam a kihalt egyetemen két emberrel, majdnem elmentem mellettük, de ők kérdezték, hogy summerschoolos vagyok-e, mondtam, hogy ja. Jó, hogy nem mentem el mellettük, mert a franciák tegnap este leléptek, és mindent, amire már nem volt szükségük, nekik adtak. Beleértve 6 biciklit, kaját, piát.
A bicikli felbecsülhetetlen érték itt, mert nem nagy ez a város, de nincs kedvem 30-40 perceket sétálni, mivel busz csak mutatóban van. Így lett, hogy 2 litvánnal, meg az orosz csajszival nekiálltunk biciklizni, és megnéztük a tengert. De ez csak egy öböl, szóval nem annyira látványos, de azért szép. A város gyakorlatilag kihalt volt, nem kellett aggódni amiatt, hogy elütnek az autósok, márcsak amiatt sem, hogy van egy autónyi szélességű kerékpárút mindenhol, és még egy autónyi szélességű járda IRÁNYONKÉNT, szóval nagyon széles az út, de mindenki tökéletesen elfér.
A biciklik amúgy életveszélyesek :D Egyetlen olyan van, amin a fék, a kormány és a váltó is jó. Eléggé le vannak strapálva. Nem mentünk gyorsan, így nem volt gáz a fékprobléma, sem az, hogy a kormányom keresztrúdjának nem sok szabadsági foka volt lerögzítve. Mivel emiatt úgy kanyarogtam az úton mint az ökörhúgy vagy hogy van ez a mondás, az egyik litván kihívásnak érezte, és odaadta az egyetlen működőt nekem, és kipróbálta az enyémet, aztán maradt is így, amit nem bántam annyira. 10-15 km/h-nál teljesen mindegy, milyen a bicikli, still better than walk jelmondattal röhögtünk azon aki időnként majdnem eltaknyolt ilyen-olyan okok miatt.
Este nem szabad kerékpározni, mert LÁMPÁNKÉNT 700 DKK-ra böntethet a rendőr. És nem csak első hátsó kell, hanem oldalsó borostyánsárga (nem tom hány darab), szóval ezekkel a biciklikkel minimum 100 000 Ft-ra vágnak meg, mert ezeken semmi sincs. Vagy még többre, mindegy, este nem szabad biciklizni. Nappal is csak lassan :D
Nagyon jól kell artikulálnom, és nagy szélben nem jó beszélgetni, ugyanis olyan kellemetlen helyzetek alakulhatnak ki, mint amikor az egyik litván megkérdeztem, hogy akkor most bulgáriában nincs ivóvíz? Nem igazán hallott még magyarországról, és csak úgy tudtam neki elmagyarázni, hogy nem bulgaria, hanem hungary, hogy romania és ausztia között van. Így már legalább elképzelése volt. Amúgy durva, hogy mennyire nem tud senki senkiről semmit, pedig mindannyian európaiak vagyunk, vagy mi. Én sem tudnék minden országról kiselőadást tartani, de azt tudom, hogy kb hány ember él ott, mi a főváros, és ami legfőbb, hogy LÉTEZIK :D és van.
Rafael, a szervező még lóg nekem egy varázskártyával, amivel be tudom zárni az ajtómat, és nem egy matraccal kell ügyeskednem, hogy zárva tartsa az ajótt, ugyanis ha kívülről zárom be az ajtót, akkor kizárom magam, így csak behajtani tudom, ha még valaha vissza akarok jutni. Ígérte, hogy szerez valahogy konyhát, és wifit. Ebből már lassan csak a kártya kezd érdekes lenni, ugyanis most a litvánokon élősködünk, mert ők itt laknak a Kamjatka hotelben vagy legyen ez akármi is, de nagyjából 15 méterre van az egyetem épületétől, és náluk van konyha, meg net. És van ugye biciklijük. Mariával beállítottunk, hogy jöttünk főzni, és ha már itt voltunk, akkor laptopot is hoztunk, hogy tudjunk netezni.
Cserébe adtam a litvánnak egy bögrés levest.
Velem egy emeleten lakik 3 görög, mint kiderült Kétségbeesetten keresték a zuhanyzót, úgyhogy megmutattam nekik. Tök vicces nevük van: Constantinus, Stratos, Costas.
Azt hiszem, egyre összefüggéstelenebbül írok, és egyre kevésbé élvezetes olvasni, szóval bocsi. A 8 elem közül egyetlen egy sem jó, amit elhoztam a fényképezőgépbe, eddig 4-5 képet csináltam, szóval holnap/ma vennem kell elemet. A nap folyamán frissítem ezt a bejegyzést azzal a pár képpel, ami eddig van.
Upssz, amíg én ezt írtam, a litván elmosogatott. ( a szívem mélyén azért nem bánom. úú de paraszt vagyok)
A szobatársam kizárásos alapon már csak este 9:30kor érkezhet az utolsó turnussal. 4 asztal 20 szék,és 4 gurulós szék van a szobában a 2 matrac mellett. A 4 asztal azért fontos, mert kell egy dolgozóasztal, meg egy a ruháknak fejenként. Legalábbis az én bőröndöm miatt így lenne jó. A fölösleges székeket, amik tornyokba vannak állítva meg majd kivitetem valakivel, aki erős.
de lehet megjön, és tök más elképzelése lesz arról, hogy hogyan lehetne iskolapadokból és székekből berendezni ezt a szobát. Azért nem mindegy, kivel, mivel élek 2 hétig :) szóval nem tagadom, kicsit izgulok.
A nap legjobb híre: találtam mosdót 5 méterre a szobámtól. Csak zuhanyozni kell lemennem a földszintre.
U.i.: az angoltanáromnak (Juli néni muhahaa) üzenem, hogy nem is tudtam, hogy tudok angolul. De tudok. Legalábbis most, hogy muszáj használnom. És valszeg az ő keze is benne van, ha már 3 évet tanított a gimiben.